Hogy mi�rt „fels�”? Tal�n Si�fokhoz k�zelebb esik? Vagy nem tudtak m�s nevet tal�lni Sz�plak keleti fel�nek? Horg�szati szempontb�l ennek a toldal�ksz�nak csak annyi szerepe volt vagy t�z esztend�n �t gyerek�veimben, hogy ott „lent”, Sz�plak als� fert�ly�n egyr�szt ki�br�nd�t�an siv�ran ter�lt el a l�ngos -, f�tt kukorica �s napolaj szag� strand eg�szen Zam�rdi �ltalam az�ta sem felder�tett vil�g�ig, m�sr�szt itt „fent” k�t szemreval� �b�l k�n�lta mag�t akkori zsebpec�s mivoltomnak, az �b�l teljhatalm� urainak sz�m�t� tenyeres (�rtsd: gyerekteny�rnyi :-)) naphalak b�nat�ra. Nem mellesleg az is j� „fels�ben”, hogy csak egyetlen meg�ll�t kell Si�fokt�l tov�bbvonatozni.

Nos, kezdetben voltak a naphalak, meg �n a m�anyag�sz�s, gy�rilag k�t�tt horgos, odacsippentett �lmos k�szs�gemmel, l�tra alak� „horg�szbottal”, ami egyben zseni�lis m�don a t�rol� ors�t is megtestes�tette. P�r hasonsz�r� sr�ccal lest�k a kisebbik, v�zibiciklik kik�t�s�re szolg�l� �b�l akv�riumszer�en �tl�tsz� viz�ben k�sz�l� halacsk�kat, azon izgulva, vajon az a sz�p v�r�ssz�rny� keszeg balr�l, vagy a k�v�r naphal jobbr�l fogja el�bb bekapni a k�nkeservesen �sszekapart giliszt�t. A b�trabbja – persze n�ha az�rt �n is – a kik�t�tt bicajokra felm�szva l�gatta a cejgot (a nagy t�bbs�gnek az eny�mhez hasonl�, nem meglep� m�don hasonl�, „b�ti” cucca volt), egy�bk�nt ink�bb a beton „rakpart” sz�l�r�l ejtegett�k, cinc�ltuk a csalit, sz� szerint k�z al�l szedegetve a t�sk�s naphalakat, n�ha kisebb s�g�rt, k�r�szt (ha �gy vessz�k, mormisk�z�s volt ez a jav�b�l). Nem volt vesz�lytelen a cs�sz�s, nedves v�zi alkalmatoss�gokon �cs�r�gni. K�nnyen lecs�szhatott az ember r�luk az akkoriban majdnem m�sf�l-k�t m�teres m�lys�gekbe, illetve a rozoga j�rm�vekre vigy�z� mogorva �rnek is szerezhett�nk nyom�s okot a horg�szat f�lbeszak�t�s�ra („igazs�gtalanul” is k�nytelen-kelletlen igazat adva a megviselt posztosnak, l�v�n egy t�bla is ki volt rakva: „Tilos a horg�szat!”). L�m, m�r akkoriban is korl�tozott m�rt�kben lehetett hozz�f�rni a parthoz.

J� h�sz �vvel ezel�tt „zsebhorg�szk�nt” �gyk�dtem e par�nyi �b�l baloldalt �pphogy l�that� betonozott partj�n – ma v�zibiciklik helyett vitorl�sok kik�t�je

Nem ok n�lk�l agg�dtam id�n m�jus v�g�n, els� idel�togat�somkor, vajon engedik-e, lehet�v� teszik-e a horg�szatot egyre be�p�l�, sz�k�l� v�zi vil�gunkban, t�rt�netesen ebben a szemmel l�that�an gondozott, valamelyest ki is kotort, vitorl�skik�t�v� „rangosodott” �bl�csk�ben. A kezdeti k�rbej�r�s sor�n megnyugodtam; ketten is sz�rakoztak kisebb pisz�kkel, v�r�ssz�rny�akkal, jobb�ra ap�k tan�tgatt�k gyerk�ceiket a halfog�s cs�nj�ra-b�nj�ra. Az �bl�ket (merthogy kis �bl�nk mellett egy legal�bb dupla akkora szomsz�dja fekszik, dugig vitorl�s haj�kkal) v�d� m�l�t azonban sajnos lez�rt�k a horg�szok el�tt, az egyik helybeli szerint m�r �vek �ta.

Ez a nagyobbik �b�l, baloldalt l�that� a m�l� nyugati ny�lv�nya, valamint a bej�r�st g�tl� kapu

Keseregtem egy keveset, de tulajdonk�ppen kifejezetten a pici �b�l lak�ira voltam k�v�ncsi. A v�z f�l�tti �l�l�nyekr�l m�ris sz�mot vethettem: n�h�ny lelkesen sz�rcs�lget� t�k�s r�ce, rovarokra leskel�d� b�kakoma, b�natosan sir�nkoz� sir�lyok, egy csod�s nagyk�csag (r�pke pillanatig megpihent a m�l�n, majd l�gyan tovasz�llt), illetve egy siet�s dolg�ra j�r�, akarom mondani sikl� kock�s sikl� :-). De mi rejt�zik a v�z alatt? Legott fel is k�n�ltam n�h�ny m�terre f�ltucatnyi �desen illatoz� gomb�cot (ez�ttal szok�somt�l elt�r�en csemegekukorica-menteseket), �s hamarosan a k�nny� keszegez� �sz�s szerel�ken f�rge tr�gyagiliszta kellette mag�t a legfeljebb 70-80 cm-es m�lys�gben (hol volt m�r a r�gi „kettes” v�zoszlop?).

Mindenre sz�m�tottam, csak d�v�rkeszegre nem! Pedig most kett� is j�tt egym�s ut�n, finoman oldalra h�zva az �sz�t. A harmadik is fajt�rs lehetett, r�ad�sul m�retre nagyobb, de sajnos szinte azonnal kipattant harmonika sz�j�b�l a pici horog.

A d�v�r nem igaz�n tipikus lak� ebben a par�nyi, ink�bb v�r�ssz�rny� keszegeknek vonz� �b�lben, de a horg�szat (t�bbek k�zt) az�rt oly sz�p, mert a kiv�telek n�ha el�g s�r�n er�s�tik a szab�lyt :-)

A tenyeres halakat v�gre egy „v�r�s” k�vette, faj�nak pomp�s p�ld�nya. A felsz�nen ink�bb az apraja k�zd�tt az �lelmes k�sz�kkel a finom falatok�rt, de jelen esetben nekik nem jutott sok etet�anyag (igyekeztem j� kem�nyre is gy�rni a goly�bisokat), nem merhettek les�llyedni a fen�k k�zel�be az ott lakom�z� testesebb keszegek miatt.

Tekint�lyes v�r�ssz�rny� keszeg

Ez a d�v�r szint�n meg�rdemelte a „testes” jelz�t – legal�bbis ami a jelenlegi balatoni �llapotokat illeti

A d�v�r-du�b�l r�videsen tri� lett, egyben a feltol�s kap�st produk�l�, darabosabb fick� (nyomokban m�g l�tszott kev�ske n�sz-pattan�s a homlok�n) volt faj�nak utols� horogra cs�b�tott p�ld�nya, legal�bbis a tov�bbiakban „csup�n” a szebbecske, imm�r nem gyerek-, hanem szinte „feln�tt” teny�rnyi v�r�ssz�rny�akkal, kisebb s�g�rekkel sz�rakoztam egy ideig. Tal�n a viszonylag k�s�i napszak (k�zeledett a d�l), az eleve gy�rebb keszegforgalom, vagy az er�s�d� sz�l miatt cs�kkent az �rdekl�d�s. A megism�telt etet�s dac�ra a helyzet tov�bb romlott, a csontkukac sem hozott �t�t� sikert – t�ny, az ezzel fogott naphalak, k�sz�k, s�t egy ide bet�vedt folyami g�b aligha jav�tott a zs�km�ny �sszet�tel�n.

Am�g ilyen v�r�ssz�rny�ak j�ttek, nem volt semmi gond

Na de…

… ilyen…

… halakat annyira m�r nem k�v�ntam viszontl�tni :-)

Nos, egyre ink�bb �gy t�nt, az �des etet�gomb�c-desszert senkinek sem fog kelleni, lesz�m�tva az egyre moh�bb sneciket. A partsz�li s�sos-gy�k�nyes azonban szemet sz�rt, nosza, hirtelen �tlett�l vez�relve bel�gattam eg�szen a k�zel�be, ez�stk�r�szban rem�nykedve – a r�ges-r�gi id�kben akadt bel�l�k sz�pen, noha a nagyobbak sem haladt�k meg a 10-20 dek�t. K�r�sz helyett j�tt azonban egy szokatlanul j� h�sban l�v� karikakeszeg, majd egy �jabb der�k v�r�ssz�rny�. Az �vatosan beejtett kev�s „van�li�sgomb�c” hat�s�ra pedig sz�pen �sszesereglettek a „s�s-sz�li” karik�k, mint tanyasi csirk�k a korp�ra. :-)

�me, az egyik korpa-, akarom mondani csontiev� karika, tetszet�sen s�t�t uszonyokkal

Legnagyobb karikakeszegem olyan hevesen k�zd�tt, hogy m�r-m�r kispontynak v�ltem kirohan�sait. A tucatnyi tagot sz�ml�l� csapatb�l � kapott horogra utols�nak, hasonl�an a d�v�rekhez – �gy l�tszik, a nagyobb halak �rtek k�s�bb az etet�sre

P�r �r�s horg�szat eredm�nye. Volt itt minden, mi szem-sz�jnak ingere – azaz ebben az esetben a szemnek, mert �nycsikland�s helyett szabadul�s lett a sorsuk

Mi lett volna, ha az els� alkalommal hozok kukoric�t? Tal�n potyk�t is foghattam volna, ahogy a k�vetkez� (szint�n nagyon r�vidre szabott) alkalommal siker�lt is, noha e mag�nyos ret�ron k�v�l a kukorica nem, csak a csontkukac hozott – no nem �jabb pontyot, hanem csak – p�r kisebb v�r�ssz�rny�t, k�szt �s naphalat

A j�nius v�gi r�vid kiruccan�somr�l csak annyit, hogy a v�zszint ugyan sokat nem cs�kkent, de a h�n�r er�s�d�tt, �s a d�v�rkeszegek, karik�k is elt�ntek t�gasabb vid�kre – a k�s�rletk�ppen hozott konzervkukorica egyetlen kispontyot csalt ideiglenesen sz�razra, „�ret�rs�ga” csak akkor lett volna m�retes, ha k�s�ll� lett volna. :-) Pikkelyes t�pontyom nem vacakolt az �sz� feltol�s�val, ink�bb „Egy �letem, egy hal�lom, a kukoric�t senkinek sem adom!” felki�lt�ssal (vagy ink�bb t�tog�ssal) legott elt�ntette azt, s mind a 24 centij�vel konokul pr�b�lta megsz�laltatni a f�ket – mindhi�ba. Sz�nd�ka szerint sz�pen k�rbetekerte volna a zsin�rt az egyik v�zbe ny�l� k�t�len, de el�gg� elsz�m�totta mag�t, csak k�t m�tert t�vedett (legk�zelebb tal�n okul bel�le). Ez az egyke-pontyos siker azonban nem csek�lys�g, tekintve, hogy j�l tippeltem az aranyhas�ak jelenl�t�re. Igazs�g szerint nem volt t�l neh�z dolgom, m�g els� horg�szatomn�l l�ttam k�t-h�rom gyan�san k�v�r, s�rg�s halat ugrani, b�r egyik sem t�nt m�retesnek.

H�rom a magyar igazs�g – harmadszorra is nekiveselkedtem a „nosztalgia” pec�z�snak, imm�r j�lius k�zepe fel�. Ez�ttal azonban engedtem a „s�t�t er�k” cs�b�t�sainak, �jszakai horg�szatra rendezkedtem be. Kiv�telesen nem b�ntam a mogorva, borult, szeles id�j�r�st sem. A b�natos kl�ma egyr�szt visszafogta a napim�d� t�bbs�g strandol�si v�gyait (�jszaka meg a „buliz�s” t�rsas�gok csatangol�si kedv�t), m�sr�szt aligha sz�m�thattam (tikkaszt� k�nikula h�j�n) bed�gl�tt, t�lmelegedett, posv�nyos, sz�val halakat b�gyaszt� Balatonra.

Az �jszakai „m�szak” mellett helyet is v�ltoztattam: a kor�bbi terep t�ls�gosan beh�n�rosodott (azaz szabad fel�let m�g lett volna el�g, de az aljzaton 20-30 cm vastag v�zin�v�ny-sz�nyeg burj�nzott, ennyivel is cs�kkentve a v�zoszlopot), �s a ny�ltv�zi er�s hull�mz�s �rdekes, �m zavar� k�r�raml�st hozott l�tre a par�nyi �b�lben. �b�lb�l azonban akad m�g egy a szomsz�dban, m�retre j�val nagyobb, alaposabban kotort �s tiszt�tott, �s – ami nem mell�kes – r�gen itt is mindig sz�m�thattam pontyok, de legal�bbis k�r�szok jelenl�t�re.

A nagyobbik �b�l telis-tele van vitorl�sokkal �s halakkal. Az m�r r�szletk�rd�s, hogy milyen halakkal… :-)

Voltak olyan nyarak, pontosabban 1-2 hetes �d�l�sek, amikor kiz�r�lag pontyra fenekedtem, persze fenekezve, csemegekukoric�val, etet�kos�rral, kap�sjelz� karik�val, ahogy a szok�s dikt�lta. N�ha-n�ha a m�l�ra is ki�ltem (am�g m�g lehetett), de nem becs�ltem meg el�gg� a keszegeket, gard�kat, �s annak az egy-k�t csontkukac-csokorra, giliszt�ra �hezett angoln�nak is sokkal jobban �r�ltem volna most, mint akkor r�gen. Ebb�l m�r l�that�, hogy jelen esetben a vitorl�sokkal telezs�folt „nagy” �b�l nem adott angoln�t, m�st azonban igen. De miket is? L�ssuk csak…

A sz�plak-fels�i �llom�sra este negyed 10 k�r�l �rkeztem – csak 10 percet k�sett a nagykanizsai gyors. Ehhez m�rten iparkodtam a j� magyar m�dra sz�pen kibetonozott partra (nagyobb �b�l = t�bb haj� = „rendezettebb” viszonyok, ergo a beton ide�lisnak tal�ltatott valamikor m�sf�l �vtizede), ahol a szeml�tom�st nemr�g fel�j�tott kandel�berek l�mp�i r�szben megoldott�k a mindent diszkr�ten eltakar� s�t�ts�g alapvet� gondjait (m�r ami a horg�szatot illeti, ugyeb�r :-)). A halv�ny l�mpaf�ny legal�bbis kell� t�j�koz�d�st adott a csaliz�shoz, szerel�shez, pontosabb dob�sokhoz. Nem elhanyagolhat� m�don szemetesl�d�kat �ll�tottak fel vagy 20-30 m�terenk�nt, szeml�letes t�bl�k figyelmeztett�k a f�rd�z�ket arra, hogy nem tan�csos a t�rdig �r� v�zbe fejest ugrani, m�g fiatal plat�nf�kat is �ltettek; mindent �sszevetve, „kikup�l�dott” a k�rny�k az ut�bbi �vekben – ahogy a valahai v�zibicaj-t�rol� kis �bl�t is aff�le mini-vitorl�skik�t�v� l�ptett�k el�.

Amint kigy�ny�rk�dtem magam a kultur�lt t�jon (nem tartott sok�ig), k�vetkezett a kipakol�s, az etet�anyag-kever�s (vegy�tve egy kis kukoric�val), a gomb�cgy�r�s, a mer�t� sz�k kinyit�sa (h�tha sz�ks�g lesz r�) �s a botok hadrendbe �ll�t�sa – mire k�szen �lltam, az ott horg�sz�k mind egy sz�lig elsz�lling�ztak. T�l j� jelnek ezt �ppens�ggel nem fogtam fel, de „aki mer, az tal�n nyer!”, gondoltam csek�ly �nbizalommal. Jutalmam nem is maradt el, a vil�g�t�patronos �sz�s 4 m�teres p�lca mellett nagy kegyesen szerepet kapott k�nny� teleszk�pos horogny�l (am�gy kifejezetten m�ltid�z�s c�lj�b�l hozott, kopott, rozoga �s t�nylegesen „s�rgav�g�” alkalmatoss�g) feh�r karik�j�t r�ngatta valami ideges v�zlak�. Az izgalmakban nem nagyon b�velked� kiteker�s ut�n egy arcpir�t�an cs�ppnyi t�rpeharcs�val szembes�ltem sz�gyenkezve, szemles�tve. :-)

Ez az egyetlen hal, amit m�r-m�r f�lve szedek le a horogr�l – nem v�letlen�l

B�r ez a csenev�szs�g m�r az idei k�r�lbel�l 100. t�rpe „m�lt�s�gon aluli” helyez�s�t kaphatta volna (plusz-m�nusz 5-5 vakar�k, ki tartja ezt pontosan sz�mon?), legal�bb olyan �vatosan vettem k�zbe, mint az �v legels� „v�zi s�nj�t”. Nyom�s indokkal, ugyanis idestova 15 �ve egy ugyanitt fogott t�rpeharcsa fic�nkol�s hisztiz�se eredm�nyek�nt a tenyeremen keletkezett apr� seb nagyon cs�ny�n begyulladt, r�ad�sul innen hamarosan piros cs�k indult felfel� az alkarom bels� fel�n. Szerencs�re e balj�s jel n�h�ny �ra eltelt�vel a k�ny�khajlatomn�l meg�llt, m�snapra elt�nt. Az�ta �gy b�nok ezekkel az �rd�gi fajzatokkal, mint a h�mes toj�ssal, legal�bbis a horogr�l val� leszed�s�kn�l.

Bizony, ezen az �jszak�n – kandel�ber ide vagy oda – s�r�n kapcsoltam be a fejl�mp�t a kis krampuszok biztons�gosabb le�gyesked�se v�gett, csek�ly vigaszt ny�jtott, ha a sorban k�vetkez� t�rpicsek �ppen nem nyelte le a csonti csalit (kukoric�ra is volt �rdekl�d�, mi m�s, t�rpe). Az�rt �jf�l fel� megt�rt a j�g: biztat�an lassan, k�nyelmesen, minden idegesked� r�ngat�s n�lk�l emelkedett a jelz�, �s v�gre nem t�rp�sen „dug�h�z�san” rugdal�zott valaki a horgon – bagoly�let� d�v�r szeme villant r�m tal�n kicsit szemreh�ny�an. �t k�vette p�rja – ez�ttal az �sz� z�ld f�ny�t dugva v�z al�. A k�s�bbiekben azonban ism�t �tvett�k a t�rpe-kl�nok a hatalmat, d�vajul t�mve magukba a keszegek sz�m�ra gy�rtott van�li�s etet�anyagot; reng� pocakjuk v�dl�n tan�skodott f�kezhetetlen �tv�gyukr�l. T�rp�im cseppet sem t�ntek b�nb�n�nak fal�nks�guk miatt, egyre-m�sra picizgett�k a karik�t, mer�tgett�k az �sz�t.

�regedett az �jszaka, a Nagy G�nc�l (akinek jobban tetszik: Nagy Medve) lassan lefel� z�rg�tt (medve-p�rtiaknak: cammogott) �szakkelet fel�, arra, ahol a Napnak nagyj�b�l fel kellett kelnie valamikor �t �ra k�r�l. R�vid, f�l�r�s szieszta k�vetkezett, majd „r�g l�tott” t�rpeharcs�im ism�t t�mad�sba lend�ltek, noha m�r nem olyan h�vvel zab�lva a t�pot, mint az „�tk�zet” kezdet�n. A fogyatkoz� t�rpe-sorok k�z� siker�lt egy-egy mer�szebb (vagy �hesebb) d�v�rkeszegnek „be�p�lnie”, fokozatosan jav�tva ked�ly�llapotomon.

V�rv�r�sen csillant a b�sz �ji fenevad t�zes tekintete :-)

N�ha a t�rp�k is fegyversz�netet tartottak, ilyenkor csak bambultam magam el� a s�t�ts�gbe. Seg�tek felt�rni a fot� tartalm�t: baloldalt azok a bizonytalan feh�res objektumok ringat�z� vitorl�s haj�k, k�z�pen h�z�dik v�gig a m�l� m�g s�t�tebb cs�kja, �s jobboldalt az a gy�r dereng�s s�vja t�nyleg az, ami: „Here Comes the Sun”! :-)

Soha, am�g k�pes leszek nemes szenved�lyemnek h�dolni (vagy felkelni kor�n), nem fog untatni az �jszaka gy�trelmes elm�l�s�nak ny�rid�n kegyesen r�videbbnek, t�len keservesen elh�z�d�nak t�n� pillanata, �s a v�rva v�rt �j nap n�ha el�g sok „v�rrel”, hajnalp�rral j�r� sz�let�s�nek mad�r�nekre serkent�, g�beket �breszt� l�tv�nya. Valamivel pr�zaiasabban kifejezve, b�ztam a sz�p hajnal t�rpeharcsa �tv�gy-lohaszt� elj�vetel�ben. T�vedtem is, meg nem is.

P�rral k�l a Nap, vajon er�t ad a keszegek sereg�nek?

Iz�, nos…

… v�gre fel�bredtek a karik�k!

A d�v�rek sem vetett�k meg a k�nny� csontkukac-reggelit

Legnagyobb d�v�rkeszegem is hajnalban �hezett meg. Tal�n volt m�r akkora, hogy puszta jelenl�t�vel kiss� od�bb riassza a mitugr�sz t�rp�ket

Mind�ssze egyetlen pici k�r�sz ker�lt horogra – hov� t�nhettek az �vekkel ezel�tt oly k�z�ns�ges �b�lb�li ez�stk�r�szok?

T�vedtem, mert a t�rp�k nem �s nem adt�k fel a b�kd�s�sen l�kd�s�s k�zdelmet, viszont ez�ttal k�t okb�l is �rvendeztem:

1. az egyre er�s�d� nappali f�nyben j�val magabiztosabban kezeltem a sz�r�s f�rmedv�nyeket (a kicsi sikereknek is �r�lni kell),

2. a kisebb-nagyobb karika- �s d�v�rkeszegek kid�rzs�lt�k csip�s szem�kb�l az �lmot (j�, uszonyokkal ez neh�z m�velet, na, sz�val nappali aktivit�sukat el�rve, t�pl�lkoz�sba kezdtek, �nfenntart�si �szt�n�kt�l vez�relten :-))

J�ttek h�t t�rp�k, keszegek vegyesen, majdnem, mint a r�gi sz�p id�kben, lesz�m�tva a k�r�szok, pontyok hi�ny�t (sz�l� k�r�szom az a bizonyos kiv�tel, ami er�s�ti a szab�lyt, ugye). Kellett legal�bb m�sf�l kil�nyi, kukoric�val f�szerezett �des cs�b�t�s az �sszess�g�ben nem elhanyagolhat� mennyis�g� hal �sszecs�d�t�s�hez, a t�rpeharcs�k elszaporod�sa azonban v�ltozatlanul s�lyos gond – nem mondok �jat azzal, hogy nem csak a Balatonon.

Karika, d�v�r, t�rpe a k�z�s fot�n. �rdemes megn�zni az egyik, kiss� balra hever� d�v�rkeszeg oldal�n l�v� – v�lhet�en s�ll� marta – p�rhuzamos nyomokat

Tal�n mondanom sem kell: �k bizony nem ker�ltek vissza a v�zbe

T�rpeharcsasors a pokol konyhai gyehenn�j�n :-)

Nem fogtam se holdsarl�t id�z�en kecses gard�t, se szagl�sban bajnok, k�gy�z� angoln�t, pontyb�l is csak egyetlen, horoggal, h�l�val m�g „nem b�ntethet�” fiatalkor�val tal�lkoztam e k�t apr� d�li parti �b�lben, de sokat v�ltozott a vil�g – a kicsit is �rdemes megbecs�lni, am�g legal�bb van mit. Kiv�ve, ha az a valami apr�s�g g�b vagy – t�rpeharcsa! :-)