A balin jellemrajza

A balin, vagy "ragadozó õn" (tudományos latin neve: Aspius aspius L., angol neve: churp, német neve: Rapfen) a pontyfélék családjának azon egyetlen tagja, amelyik kizárólagosan ragadozó életmódot folytat. A többi rablóhalunktól eltérõen azonban nem lesbõl, hanem nyíltan támad áldozatára. Csaknem egész éven át eredményesen horgászható. Általában a nap korahajnali és alkonyati óráiban kap jól, de gyakran napközben is táplálkozik. Folyóvizeken és állóvizeken egyaránt elõfordul. Tavasztól az õsz második feléig kifejezetten a víz legfelsõ rétegeiben tartózkodik, csak a víz lehûltével vonul fenékközelbe.Testalkata megnyúlt, oldalról kevéssé lapított. Szája nagy,
csontos peremû, fölfelé nyíló, úgynevezett végállású, belülrõl csupasz, ragadozó fogazattal nem rendelkezik, csak a fajra jellemzõ erõteljes garatfogakkal. Szemei a testarányához képest kicsinyek, mégis a jól látó és a különféle színösszetételeket kifejezetten jól érzékelõ halak közé tartozik. A mechanikai ingereket kiválóan felfogó érzékszervei mellett, a szemnek fontos szerepe van a zsákmányszerzésben. Jellegzetes nappali ragadozó. Pikkelyei aránylag kicsik, teste kevéssé nyálkás. Feltûnõn nagy,
erõteljes úszói, izmos teste, „sportos" életmódjáról tanúskodnak. A balín kiváló úszó és a mozgásban szinte fáradhatatlan. Háta grafitszürke, kékes árnyalattal, oldalainak felsõ része ólomszürke, lejjebb, továbbá a hasi részen egyre világosodó ezüstfehér. Hátúszója és farokúszója sötétszürke, a többi vörösesbarna. Egyike a legkecsesebb és legszebb formájú halainknak. Ívása, növekedése, ívási idõszaka a víz felmelegedésétõl függõen
(10-14 C) márciustól egészen májusig elhúzódhat. Gyorsan növekvõ, jelentõs testtömeget elérõ halfaj. A „méretes" nagyságot (40 cm) a 4-5-ik évében éri el. Vizeinkben meghaladhatja az 1 méteres hosszúságot is, tömege pedig a 10 kilogrammot. Az eddig ismert legnagyobb hazai példányt (15 kg) egy apostagi horgász zsákmányolta a 40-es évek közepén, az Apostagi-sziget déli csúcsa alatt. Oroszországban, elbeszélések szerint, hidegebb vizû folyóban fogtak már 20 kg feletti példányokat is.
Táplálkozása, viselkedése, szokásai.
Egynyaras koráig foleg alsórendu rákokkal, vízi rovarokkal és azok lárváival táplálkozik. Miután meghaladja a 15 cm-es nagyságot, áttér a ragadozó életmódra. Mohón kap a vízbe hulló bogarak, lepkék után, de elkapja a vizet verdesõ kisebb fecskét is. Kedvenc csemegéje a békaporonty, ám legfõbb táplálékát mégis inkább az apró felszíni halak fõként a küsz és a halivadékok képezik. Kitûnõ úszó, rövid távon egyike a leggyorsabbaknak. Kiszemelt áldozatát kitartóan üldözi, de zsákmányát fogatlan szájával
csak üggyel-bajjal képes elkapni, és így sokszor el is véti. Sikertelenségébe nem nyugszik bele, újból és újból támad, szinte „sorozza" a vizet. Sok balinozó megfigyelhetett egy érdekes jelenséget: a támadó balin kemény orrával hirtelen megütve földobja áldozatát, hogy aztán a visszaesõ, kissé bódult halat könnyûszerrel behörpölhesse, illetve a farkával csapja meg, hogy így könnyebben kaphassa el. Elejtett áldozatát egyetlen erõteljes csuppantással szívja-hörpöli be nagyra tátható száján. Ezért van az, hogyha „balinlegyünket" elkapja, azt általában a fogaskerékszerûen mûködõ félelmetes garatfogak közül kell kioperálnunk. Sajátosan rafinált szokása még a balinnak, hogy gyakran csoportosan, „vízi farkascsordaként", a küszrajokat szabályosan bekerítve vadászik, a nagyobb hatékonyság érdekében. A baalin táplálkozására befolyással van a víz hõmérséklete: nyáron a gyomoremésztése gyorsabb, tehát gyakrabban eszik, a hidegebb évszakok beálltával azonban ennek a fordítottja az igaz. Ha nagyon keveset is, de késõ õsszel, sõt télen is táplálkozik. Télen a vermelõ halak között tanyázik, és közülük szedi áldozatait. Ebbõl következik, hogy aki ismeri a vermelõ helyeket, a legzordabb télben, akár a zajló jég alól is zsákmányolhat balinokat.
Tartózkodási helyei.
Mint már említettem, folyóvizekben és állóvizekben egyaránt elõfordul, életmódjából kifolyólag azonban szívesebben áll be a vízáramlatokban. Jellegzetes nyíltvízi hal. Általában a vízoszlop felsõ rétegeiben tartózkodik, ahonnan legfeljebb a kedvezõtlen idõjárásváltozások hatására húzódik mélyebbre. Igazi „látott hal", mert jelenléte talán valamennyi halfajunk közül a legjobban észrevehetõ. Rablásai harsogva árulkodnak nemcsak helyzetérõl, hanem kapókedvérõl is. Kalandozásai közben erõteljes, periszkópszerû hátúszójával jellegzetes V-alakú barázdákat szánt a vízen, akár a cápa. Rablása más ragadozóval össze nem téveszthetõ: Terebélyes burványok, sorozatos freccsenések, a menekülõ kishalak tömegének kétségbeesett szétrebbenése, mind-mind árulkodnak jelenlétérõl és étvágyáról. Helyét a kishalak rajzásától, vonulásától függõen változtatja. Ha éppen nincs éhénél, békésen elvegyül a kishalrajok között. Egyebekben igen óvatos, félénk, ugyanakkor rafinált, tanulékony hal. Ezért van az, hogy agyonhorgászott vizeken szinte lehetetlenség horogra keríteni.

Méretkorlátozás	40 cm
Tilalmi idõ	március 1.-április 30.