A balin pergetése

A pergetésnek a legyes horgászattal szemben az a nagy elõnye, hogy a csalit tetszõleges távolságra - akár 40-50 m-re - juttathatjuk a balinok közé, feltéve, hogy a villantónak elég nagy a tömege. Könnyû, 5-15 g-os mûcsalikkal még egészen vékony, 0,20-as zsinórral sem mindig lehet a kellõ távolságot elérni. Hosszú dobásokhoz legalább 25-30 g-os vagy még ennél is nagyobb tömegû villantókra van szükség.
A pergetõkészség összeállításakor tehát a villantó tömegét és a dobás távolságát egyaránt figyelembe kell venni. Ez utóbbit növeli a hosszabb bot és a minél vékonyabb zsinór. Az 5-10 g-os villantókhoz megfelel a 9. táblázat 1. csoportjába tartozó, 2,60 m-nél rövidebb bot, 0,20-as zsinórral. A 15-30 g-os mûcsalikhoz azonban a 2. csoportba tartozó botok közül is a legalább 2,70 m hosszút válasszuk 0,25-ös vagy 0,30-as zsinórral. A leghosszabb dobásokhoz, a 30 g-on felüli mûcsalikhoz még ennél is erõsebb és hosszabb bot ajánlható. A zsinór vastagsága azonban ilyenkor se haladja meg a 0,30-as méretet. Elõnyös, ha a zsinór végére egy számmal vastagabb, 3-4 m hosszú elõtétzsinórt kötünk.
A balinozáshoz sajnálatosan nem váltak be azok a nagyméretû és nagy tömegû (30-40 g-os) ide-oda billegõ kanál és vese alakú villantók, amelyek más ragadozókhoz, például csukázáshoz és harcsázáshoz a legjobbak. Inkább a kis méretû, 30-70 mm hosszú villantókra vág rá a balin, amelyek minél inkább megközelítik a küsz egyenletes mozgását. Ezek a kis tömegû villantók többnyire csak külön ólomnehezékkel hajíthatók nagy távolságra, anélkül inkább csak partközeli pergetésre alkalmasak.
A külön ólomnehezéket legjobb a hal testébe beépíteni, de használhatunk excentrikus nehezéket is, akár halfej formájában, akár az elõkére függesztve, 400-600 mm-re a mûcsalitól. Az utóbbi megoldás, ha közeliek a dobások, nem okoz nehézséget. Ha azonban nagy távolságra hajítunk, gyakran elõfordul, hogy az ólomnehezék elõreszalad, s a hátracsapó villantó elakad a zsinegen. Jobb, ha az ólomnehezék a szerelék legvégén helyezkedik el.
A villantók színét illetõen óvakodjunk az erõsen tükrözõ, fényes felülelûektõl. Még borús idõben is jobban megfelelnek az opálos, tompább fényû mûcsalik.
A nyári hónapokban a víz felsõbb rétegében, télen a meder mély részein pergessünk, ott, ahol az apróhal-rajok csoportosulnak.
Ólmos-legyes szerelék.
Kesztner Zoltán nevéhez fûzõdik ennek a sajátos szereléknek az ólmos-legyes szerelék-nek a kialakítása, amely egyaránt használható felszíni és mélyvízi pergetéshez, s amelyre a balinon kívül rákaphat a csuka, a süllõ és a harcsa is. Elsõsorban mégis balinozó-felszerelés. A szerelék végére kötött hármas horoggal szerelt szivarólom teszi lehetõvé a "visszacsapódás" nélküli távdobásokat. Az elõkére kötött egy-két mûlégy révén pedig egy idõben többféle csalival csábíthatjuk kapásra a balint.
Ez a felszerelés az utóbbi évtizedekben kiállta a gyakorlat próbáját, és ma a balinozás legáltalánosabban használt, legeredményesebb módszere. Bebizonyosodott, hogy a balin a szivarólomra inkább rákap, mint bármilyen más villantóra, de elkapja a mûlegyet is, akár a víz alatt vontatjuk, akár a víz fölött táncoltatjuk.