Vándorló életmódot folytató, édesvizekben növekedő, de csak tengervízben szaporodó halfaj. Magyarországon csak olyan vizekben él jelentős állománya, ahová rendszeresen telepítették (Balaton, Fertő-tó, néhány zárt holtág). Más vizekben szórványosan fordul elő, horgászatával ott nem érdemes foglalkozni. A vízfenéken keresi gerinctelen állatokból és halakból álló táplálékát. Horgászata fenekező módszerrel, leggyakrabban élő kishallal, halszelettel vagy gilisztával történik. A szerelék összeállításánál, ha kifejezetten angolnára horgászunk, fontos, hogy a főzsinór és a horog előkéje közé karabineres forgókapcsot iktassunk. Kapásra leginkább viharos időben vagy éjszaka számíthatunk. Akasztás után igyekezzünk a lehető leggyorsabban a partra juttatni, a más halaknál használt fárasztási technikák az angolnánál nem használhatók. Száraz ronggyal vagy újságpapírral fogjuk meg a rendkívül sikamlós halat. Ha mélyen nyelte a horgot, ne bajlódjunk annak kiszabadításával, előkével együtt akasszuk le a forgókapocsról, majd otthon kioperáljuk. A forgókapocsra szerelt új előkével folytassuk a horgászatot. Ne helyezzük az angolnát haltartószákba, hanem vászon vagy műanyag zacskóba azonnal csomagoljuk el. Ha nem öljük meg, vigyázzunk, mert szökési képessége egyedülálló.

 Sajátos, kígyószerű testalkata alapján valamennyi halfajtól könnyen megkülönböztethető. (A védett fajok közé tartozó és horoggal egyébként sem zsákmányolható dunai és tisza ingola mindkét oldalán 7-7 kopoltyúnyílása, és állkapocs nélküli kerek szája van, így az angolnával való összetévesztés kizárt.)