H�rom kedvtel�se: a horg�szat, a vad�szat �s az �r�s. Val�sz�n�leg maga sem tudja igaz�n eld�nteni a helyes sorrendet k�z�l�k, mert mind a h�rom egyform�n kedves a sz�v�nek. Sikerei egy�rtelm�ek: elbesz�l�seivel irodalmi p�ly�zatokat nyert, �r�sai lapokban, foly�iratokban, antol�gi�kban jelentek �s jelennek meg. Mindezek ut�n gondolt egy mer�szet, �s v�logatott �r�sait egy �n�ll� sz�pirodalmi k�tetben adta ki. A remekm� c�me: „�rny�kok a v�zen”. Az elbesz�l�sek vez�rt�m�ja a horg�szat; pontosabban egy-egy horg�szathoz kapcsol�d� �lm�nysor felid�z�seivel mutatja be e sport�g (kedvtel�s) emberi nevel�s�ben �s �nbizalom fejleszt�sben bet�lt�tt szerep�t. Eredeti zamat� novell�inak sz�nesen, v�ltozatosan, fordulatosan egy�ni, �n�ll� cselekm�nyvonulata k�zepette szembet�n�, hogy mennyire saj�tja a term�szetben otthonos ember l�tszeml�leti hasonl�s�ga Fekete Istv�n�val, aki szigor� erk�lcsi m�rc�t tartva �rizte meg �r�saiban mindazt, ami az embert folyamatosan emberr� teszi. Fogadj�tok szeretettel a k�tet egyik elbesz�l�s�t.

Sz�ri Zsolt

A k�r�katona b� percnyi hal�szat ut�n bukkant ism�t a felsz�nre. M�sf�l arasznyi, hossz�k�s, cs�kos halat forgatott �t kamp�s cs�r�ben, majd rem�nytelennek t�n� nyeldekl�s k�zepette �gy t�ntette el fekete tollk�mzs�ja alatt, mint ahogy Pinguli b�csi szokta kab�tja al� rejteni a m�rethez k�zeli pontyot. N�h�nyszor megbuktatta fej�t a v�zben – nyak�t ekkor alaposan ny�jtogatta –, sz�rnyaival boldogan verdesett mindehhez, v�g�l neh�zkes mozg�ssal felemelkedett, �s mint a megrakott tehersz�ll�t� rep�l�, cs�nya, esetlen-b�na sz�rnycsapkod�ssal elsz�llt a vitorl�skik�t� bej�rat�t v�d� k�sz�r�s ir�ny�ba.

Zolt�n keser�en n�zte a k�retlen hal�szt. „Ism�t egy s�ll�vel kevesebb”, nyugt�zta az eredm�nyt, �s hogy s�ll� vagy k�s�ll� esett �ldozatul, gyakorlatilag mell�kes k�rd�snek tekintette. Tehetetlen irigys�ggel n�zett a part fel� sz�ll� kormor�n ut�n, �s �k�lbe szorult a keze. Pedig a mad�r csak j�llakni akart. Zolt�n m�gis �gy �rezte, el�le fogta ki a s�ll�-f�l�t (m�g szerencse, hogy nem s�ll� fil�t), �s ha ez �gy folytat�dik, hamarosan t�nyleg konyhak�sz, Tesc�ban v�s�rolt halakat tud csak landoltatni a csal�di asztalon.

A Pip�son egykoron

A s�ll�z� szerel�s �sz�i enyh�n billegtek a lapos hull�mok k�z�tt. Zolt�n m�r �r�nyi ideje tapogatta �t �jb�l �s �jb�l a Pip�s zegzugos m�rgahalmait, de nem tudott kap�st kicsikarni. Eddig �gy gondolta, nincs is hal – s�ll�-f�le – a legend�s akad�k k�z�tt, de most, l�tva a mad�r siker�t, n�mileg elbizonytalanodott. A kormor�n teh�t lepip�lta, �s nem el�sz�r.

R�gi, ellens�ges kapcsolat az �v�k. Kezdetben a t�gazdas�gi munk�k sor�n ker�ltek �sszet�z�sbe. Mint fiatal �s tapasztalatlan p�lyakezd�, azonnal felismerte a felbukkant madarak k�rokoz�s�nak s�ly�t, b�r ekkor m�g el�gnek l�tszott kisebb hadj�ratokat ind�tani ellen�k. Azt�n az �vek m�l�s�val csak sokasodtak �s sokasodtak, s az alkalomszer� harcok �ll�h�bor�v� alakultak �t. A folyamatos csat�kb�l term�szetesen a kormor�nok ker�ltek ki vesztesen, de az emberi m�rc�vel m�rhet� k�rokat m�gis Zolt�n �s munkat�rsai szenvedt�k el. Munk�j�b�l ered�en alaposan megfigyelhette e mad�r szok�sait �s viselked�s�t, �s tal�n ez�rt is id�vel egyfajta tisztelet �bredt benne ir�ntuk.

Arra azonban akkor m�g nem gondolt, hogy �hes, t�lszaporodott hord�ik hamarosan el�rasztj�k a Balatont, �s n�h�ny �v alatt hozz�j�rulnak a jelenlegi, kritikus �llapotokhoz. Pedig az a n�h�ny Oslo, Moszkva, Gdansk �s Pr�ga felirattal ell�tott gy�r�, amit egyik-m�sik elejtett p�ld�ny l�b�r�l leszedett, m�r ezt jelezte.

Kormor�nok a k�sz�r�son

„Egy s�ll� teh�t ism�t kisz�llt a Balatonb�l”, morfond�rozott tov�bb, s tehette, mert a halak egy�ltal�n nem vont�k el figyelm�t az eff�le filozof�l�st�l. L�gyan ringott alatta a cs�nak, mik�zben Zolt�n hol az �sz�kat, hol a vitorl�skik�t� k�sz�r�s�n �ld�g�l�, j�llakott k�r�katon�kat figyelte. A fekete, toj�sdad alak� foltok (tizennyolcat sz�molt meg bel�l�k) �gy bor�tott�k be a k�sz�r�st, mint katicabogarat a p�tty�k. „Semmi gond, nagy ez a v�z”, hallotta m�ris a k�tked�k �s mad�rv�d�k (a k�tked� mad�rv�d�k) nyugodt v�lasz�t arra a felvet�sre, miszerint a kormor�nok egyre t�bben vannak m�r itt a Balatonon is, �s ez bizony nagy baj.

Pelso Anya �l�ben

F�l �ra eltelt�vel befejezte a medd� s�ll�z�st. Nem csod�lkozott az eredm�nytelens�gen; az ut�bbi hetekben szinte hozz�szokott a kap�s n�lk�li horg�szathoz. Feleslegesnek tartotta tov�bbi akad�k felkeres�s�t �s meghorg�sz�s�t, hiszen a n�la sokkal kitart�bb �s jobban r��r� s�ll�horg�szok is csak egy-egy halat tudtak nagy ritk�n felmutatni.

„Pontyozzunk h�t estig”, biztatta mag�t, m�g felszedte a horgonyokat, holott a pontyhorg�szat is cs�dbe ker�lt j�lius k�zepe �ta. Err�l r�szben az id�j�r�s tehetett, a viharos d�li �s �szaki szelek, a j�v�-men� frontok, amihez term�szetesen a halak k�ptelenek igazodni. Azaz: horoggal nem foghat�ak, egy�bir�nt pedig k�sz�nik sz�pen, j�l vannak. Zolt�n csak azt nem �rtette, amikor olvasta-hallotta a Hal�szati T�rsas�g okfejt�seit a t� sz�lt�ben-hossz�ban fenn�ll� kap�stalans�gr�l, hogy �vekkel ezel�tt azok a balga pontyok vajon mi�rt nem tudtak a frontokr�l, a meleg v�zr�l, a b�s�gesen rendelkez�sre �ll� kagyl�csemeg�r�l, �s mi�rt nem h�z�dtak a hidegebb, m�lyebb vizekbe…

A jelz�n�d rezzen�stelen�l �lt az Ap�can�dassal szembeni k�ls� m�rgapad sz�l�n. A d�lr�l �s keletr�l f�jdog�l� sz�l k�zben teljesen meg�llt, csak a t�volb�l �rkez� d�ghull�mok risz�lt�k a cs�naktestet. Gondos horgonyz�s ut�n Zolt�n bevetette a pontyoz�kat – egyik horg�t t�sztagoly�val, a m�sikat pedig f�z�tt kukoric�val csalizta –, �s k�nyelmesen h�trad�lt kart�ml�s sz�k�ben. Rajta k�v�l m�g k�t cs�nak horgonyzott a hatalmas akad�n. H�rom cs�nak, egy remek viz�, augusztusi h�tv�g�n… Szinte hihetetlen.

Augusztus

A hegyeket n�zte. Itt-ott vitorl�s k�szk�d�tt a semmi sz�lben, t�volabb motorcs�nak h�zott feh�r tajt�kot a keszthelyi horizont sz�l�re. „Sz�p itt!”, �sszegezte r�viden �rz�seit, id�legesen megfeledkezve a k�r�katon�kr�l, a haltalans�gr�l �s a horg�szatr�l.

Lusta pontyfordul�s billentette vissza gondolatait a horg�szbotok mell�. K�zel a hely�hez, a m�rgapad k�zep�n mozdult a hal, amolyan k�t farkcsap�snyi t�vols�gra az �sz�kt�l. A rem�ny �jb�l fel�ledt, olyannyira, hogy eld�nt�tte: marad �jszak�ra – m�r ha az id�j�r�s is engedi…

Egy h�j�n h�sz

Mindenszenteki fogasok

Gyerekek egym�s k�z�tt

S�t�tedett. J�csk�n megenyh�lt a forr�s�g, leker�lt a szalmakalap �s a napszem�veg. Kisebb csoportokban a k�r�katon�k is elh�ztak az �jszakai sz�ll�saik fel�. Zolt�n rezign�ltan figyelte a vitorl�skik�t� ir�ny�b�l �rkez� csapatot; egym�s ut�n rep�ltek, sz�rnyaik v�ge szinte �rintette a v�zfelsz�nt. T�k�letes, s�r�tl�v�snyi t�vols�gban haladtak el mellette, �m a madarakb�l �rad� dinamizmus, az �sszehangolt, k�nnyed mozg�s l�tv�nya m�gis csod�lattal t�lt�tte el, �s nem j�tszadozott a fegyverhaszn�lat gondolat�val.

Szomor�, de m�r �k is a balatoni t�jk�phez tartoznak…

Harcsav�rta

Ilyen is volt: comp�szabads�g…

Hirtelen k�sz�k kezdtek gy�r�zni a felsz�nen, ameddig ell�tott. A balinrabl�sok ritkultak (a ponty sem fordult t�bb�), majd a h�ts� horgony v�zbe l�g� k�tel�n, sz�rogatva im�nt m�g nedves sz�rnyait, megjelent az els� �rvasz�nyog. Percr�l percre lettek t�bben; a k�sz�k m�r nem b�rtak a kel� �j nemzed�kkel, �s hamarosan l�gy zsong�s �lelte k�r�l a cs�nakot. Milli� �s milli� sz�nyog repkedett imm�r Zolt�n felett. A nyugati hat�r tompul� vil�goss�g�nak h�tter�ben, a bel�that� t�r valamennyi pontj�n rajzottak a frissen kelt rovarok, szinte f�gg�nyt h�zva a horg�sz k�r�.

�gy l�tszott, mintha felsz�llt volna a t�. Igen, rep�l a Balaton! Nappal elsz�ll bel�le a hal, �s este – t�rv�nyszer�en – a benne k�pz�d�tt t�pl�l�k is.

Zolt�n nem is a sz�nyogok miatt m�rgel�d�tt, b�r pontosan tudta, a teljes s�t�ts�ggel megvadulnak a most m�g egy kupacban repked� zenekar tagjai, �s onnant�l elviselhetetlenn� v�lik a horg�szat. �jb�l esz�be jutott a Hal�szati T�rsas�g nyilatkozata, reag�lva az �ket v�dk�nt �rt haltalans�gra: „… a Balaton letisztult viz�ben sokkal kevesebb t�pl�l�k �ll a halak rendelkez�s�re, mint kor�bban. A t�ban �ppen annyi hal van, amennyit m�g elb�r tartani…”

Szinte hallotta, ahogy horg�szt�sk�j�ban kiny�lik a bicska…

Vihar el�tt 1

Vihar el�tt 2

Ism�t szomor�s�g sz�llta meg a cs�nakot, �s az id�k�zben vil�g�t�patronokra cser�lt �sz�antenn�kat figyelve, feltette a k�rd�st: „h�t kedves, Balaton�rt felel�s szakemberek, tud�sok �s szak�rt�k, szabad-e �gy f�lrevezetni a horg�szokat? Meddig lehet m�g elhitetni vel�k, hogy b�ven van hal a v�zben, csak �ppen – ilyen-olyan elfoglalts�guk miatt – nem �rnek r�kapni a horogra?

Szabad-e becsapni a Balatont, �s a hatalom adta lehet�s�ggel vissza�lve, pillanatnyi haszonszerz�sre ford�tani a felel�ss�gteljes felhatalmaz�st?

Szabad-e, urak?”

Hajnalban

�s Wass Albert jutott az esz�be, aki a hegyeit k�vetelte vissza az urakt�l. Azokat lehetett, mert azok m�g ma is ott �llnak, ahol az �r� hagyta �ket. De a Balaton halait hogyan k�vetelj�k vissza, amikor azok – szerint�k – m�g most is ott vannak, csak mi nem l�tjuk… Lehet, hogy az �vek m�l�s�val jelent�sen megromlott Zolt�n szeme, �m eml�kszik m�g a gyermekkori Balatonra, amikor lecsukott szemmel is l�tta benne a halat, �s nem rajzott h�napokon kereszt�l az �rvasz�nyog.

Pedig ugyanez a v�z volt, ugyanezekkel a hegyekkel.

�jf�l k�rny�k�n feladta. M�g egyszer fordult valami kisebb ponty a k�zel�ben, de kap�s nem akadt. A kereked� Hold f�nyesen j�rta k�rbe a fony�di hegyeket, f�nye bevil�g�tott a cs�nakba, ahol az evez�villa t�v�n k�v�r keresztes p�k p�ffeszkedett sz�nyogokkal roskad�sig megtelt h�l�j�ban. Olykor hull�csillag keresztezte G�nc�l szeker�t, n�melyik egyenesen a Badacsonyt vette c�lba, de idejekor�n elizzott.

A cs�nak csendesen k�zel�tett a kik�t� fel�. �tj�t csak a felh�tlen �gbolt csillagszemei �s milli� �rvasz�nyogok k�s�rt�k. Zolt�n megvil�g�totta az �ralapot: huszonn�gy �ra m�lt, alig n�h�ny perccel.

A Balaton pedig mellette rep�lt, ha ugyan m�r el nem sz�llt. De mindenk�ppen a huszonnegyedik �r�ban van.