�

A temet� a vil�g legszomor�bb helye. Nem is szeretek oda menni, b�r viccesen mindig hozz�teszem magamban: addig j�, am�g megy az ember, nem pedig viszik… Mindenszentek napja h�tf�n lesz, de mi ezen a borong�san b�natos vas�rnapon helyezz�k el megeml�kez�s�nk vir�gait a s�rokra.

Nagysz�leim urn�i el�tt �llunk. �desap�m �ppen a gyerty�kat gy�jtja meg, fiam a s�rga gy�ngykavicsokkal j�tszik. Csendes, meghitt tekintet� emberek j�nnek-mennek mellett�nk, ki vir�got visz kez�ben, ki kisebb koszor�t. Minden�tt gyerty�k �s m�csesek �gnek, s�rga l�ngjuk imbolyog a temet�ben k�sz�l� szell� nyom�n. A k�zeli lak�telep sz�nes kockah�zai felett, mint m�hek a kas k�r�l, varjak keveregnek magasan. Elhal� k�rog�suk �thallatszik a v�ros monoton zsong�s�n. Az eg�sz csal�d itt van k�r�l�ttem, m�gis oly egyed�l �rzem magam.

Miel�tt elmenn�nk, nagyap�m urn�j�t rejt� gr�nitk� mell� egy r�gi, kiss� megrozsd�sodott horgot nyomok a puha f�ldbe �gy, hogy ne vegye �szre senki.

A temet�b�l kifel� tartva valamikori ismer�s embereket rejt� s�rokat p�szt�z a szemem. Van k�z�tt�k n�hai horg�sz – halv�ny gyerekkori eml�k –, �s szomor�an tapasztalom, hogy van olyan is, kinek m�g egy�ltal�n nem kellene ott lennie. Ahogy telik a kim�rt id�, �gy lesz egyre ismer�sebb itt minden, �s ez �gy is marad mindaddig, am�g az �rny�kvil�ghoz tartoz�k t�bor�t er�s�tj�k.

Kaposv�rt magunk m�g�tt hagyva tisztul az �gbolt, a felszakadoz� felh�zet m�g�l itt-ott k�k szem�vel r�nk kacsint. Ahogy k�zeled�nk a Balatonhoz, kedvem is kikerekedik, alig v�rom, hogy Lengyelt�ti ut�n megl�thassam a fony�di hegyeket. Lassan s�t�tedik.

• Sz�p id�t j�soltak holnapra. Ha nem lesz er�s sz�l, kihaj�zom s�ll�zni – jelentem be p�romnak v�ratlanul. Persze, Marg� a legkev�sb� sem lep�dik meg ezen, s�t…
• H�t igen, hozhatn�l v�gre valami pontyt�l �s balint�l elt�r� halat is a konyh�ra. Kikevern�m neki a s�rt�szt�t! – v�laszolja nagy komolys�ggal, mire fiam a h�ts� �l�sb�l helyesel:
• Igen, igen, �ri s�ll� legyen vacsor�ra! – p�sz�skedi el az orly sz�t, �s Marg� term�szetesen elmagyar�zza a gyereknek, hogy is kell helyesen mondani. Az aut� k�zben befordul vel�nk a haj�kik�t� fel�, a vas�ti �tj�r�ban m�r el�tt�nk cs�csosodik a Gul�cs g�l�ja. A kik�t� fogh�jas, n�h�ny haj�t m�r a s�ly�ra tettek, de hamarosan a t�bbi sem ker�lheti el a sors�t. Csak a cs�nakok sorakoznak hi�nytalanul. Hi�ba, ez most a s�ll�szezon ideje, sz�ks�g van m�g r�juk.

Reggel szedtem egy kann�ra val� k�szt, amit azt�n k�tfel� osztottam. K�t kann�ban csak jobban el�lnek, t�bb nem is kell, tal�n ez is t�l sok. Jelent�s�ge csak akkor lehet, ha kifejezetten az �l� halat r�szes�tik el�nyben a s�ll�k, ami a v�z leh�l�s�vel egyre val�sz�n�bb. Vajon hova lett a ny�r, amikor szinte csak a j�l kitaposott vez�rk�szre mozdultak a t�sk�sh�t�ak? Akkor sem fogtam sokat, hiszen a pontyoz�s jobban cs�b�tott, az �sszel pedig m�g nem volt j� az id�, amikor itt lehettem. A lehet�s�ggel sz�molva m�g d�lel�tt el�k�sz�tettem a vitorl�st, h�tha ki lehet haj�zni m�snap.

Este Gyula bar�tom h�v. Taxij�val �ppen a pesti aszfaltot sz�ntja, vagy ahogyan csak mondani szokta: „dar�lom a m�kot”. Erre felvid�tom, hogy �n m�r holnapra fenem a s�ll�z� horgokat, mert holnap ugye s�ll�vad�szat lesz, mire szok�s szerint azt v�laszolja: „hi�ba, te azt�n tudsz �lni…”

• Hagyd a fen�be a v�rost, gyere le a Balatonra! – oltogatom a vonal innens� v�g�r�l. Tudom, nem neh�z a b�k�t t�nak ugrasztani.
• Ma megj�rtuk a temet�ket. V�g�l is mi�rt ne – j�n a kijelent� m�dban elhangzott k�rd�s, amit gyorsan meg is er�s�t:
• Igazad van. Kell egy kis pihen�s!
• Gyere csak. Kishal van, a haj�t el�k�sz�tettem m�g d�lel�tt, �s a meteorol�gia is sz�p id�t j�sol! – f�z�m hozz�, ezzel megadva a kegyelemd�f�st a holnapi taxiz�snak.
• Reggel ott vagyok! – k�sz�n el sietve, mert �ppen fuvar van kil�t�sban.

Reggel

M�snap csodasz�p pirkad�sra �bredek. D�lkelet fel�l h�v�s napsugarak bujk�lnak a haj��llom�st vigy�z� nagy plat�nf�k �gai k�z�tt. Szell� se rebben, leheletnyi k�d f�tyolozza csak a t�lpartot. A szigeti ny�rf�kr�l s�rga levelek peregnek a ny�lk�s k�vekre, a kifakult n�dsz�lakon �kk�vekk�nt csillognak a par�nyi p�racseppek. Az �b�l mozdulatlan v�zfelsz�n�n itt-ott apr�hal gy�r�zik; ritka mozg�suk �ppen arra el�g, hogy a felett�k porty�z� sir�lyokban ne szunnyadjon a friss k�szreggeli ut�ni v�gyakoz�s.

A reggel itt lenne, de hol van Gyula?

Tany�ja z�rva, kocsija sehol. Tal�n a sztr�d�n aut�zik valahol, tal�n m�g el sem indult otthonr�l – �llap�tom meg, �m a t� nyugalmas �bred�se t�relmes b�kess�get �leszt bennem, �s nem ny�lok a telefon ut�n. Sehonnan nem vagyunk elk�sve! N�h�ny horg�sz pakolgat csak a vitorl�sok k�r�l, nem kapkodnak �k sem, �ppen a k�z�s k�v�ra k�sz�lnek.

Okt�beri h�tv�g�k eml�kek�nt

Okt�beri h�tv�g�kre eml�kezem, m�g leemelem perget� botomat a tanya mennyezete al� �p�tett bottart�r�l. A pihen�s sz�kre szabott idejekor minden alkalommal t�l er�s sz�l f�jt, nagyv�zi horg�szatr�l sz� sem lehetett. A v�dett �b�l nyugodt, tiszta v�z�ben azonban sok kishal gy�lt �ssze, �s m�gnesk�nt vonzotta a m�l�fej k�r�l porty�z� balinokat, csuk�kat. Reggelenk�nt nagyon j�kat pergettem, sz�mos balint csaptam be egy k�nny� t�molyg� kan�llal. Az enyh�n elmattolt, �reg m�csali napk�zben – m�lyen vezetve – n�h�ny csuk�t is „vasra” csalt, s�t – alig merem le�rni –, karnyi angolna is r�akaszkodott a k�vez�s el�tt. A h�rmashorog egyik �ga sz�p szab�lyosan �lt a k�gy�hal lapos sz�j�ban…

Vitorl�sok k�zt, az �b�lben

Most nem l�tni sok k�szt az �b�lben, rabl�s sincs, de a fog�s kis kanalat az�rt megh�zkodom a vitorl�sok m�g�tt. Rep�l a csillog� f�mcsali, h�zom m�lyen, billegtetem fent, de pr�b�lkoz�saimat nem k�s�ri eredm�ny. Kiballagok a m�l� v�g�re, ott is �tdob�lom az egy hete m�g eredm�nyes r�szeket, mik�zben a k�d m�g�l apr�nk�nt �tsejl� t�loldalt vizsg�lgatom – meg vannak-e m�g a hegyek? A sikertelens�gre k�rhoztatott horg�szatot csak akkor hagyom abba, amikor a Gul�cs orma is l�tszik m�r a t� homlok�n, �s �gy sz�molom, a csal�d �bredezik odabent.

Gyula tizenegy �ra k�r�l �rkezik, a parkol�ban tal�lkozunk. Mosolyogva k�sz�nt: j� reggelt! Kiss� but�n n�zek r�, l�tom kiv�r�s�d�tt szemeiben a r�vid pihen�ssel t�lt�tt �jszak�t, �s j� est�t k�v�nok neki.

• Igyunk meg egy k�v�t, azt�n indulhatunk. A haj�ba minden be van pakolva, csak a botjaid hi�nyoznak – invit�lom �t mihozz�nk, de l�tom, am�gy is ide tartott volna el�sz�r.

K�v�nkat Marg� a tanya el�tti st�gen szolg�lja fel. G�z�lg� illata j�lesik, sok�ig kevergetem a forr� italt. L�bunk alatt, az �b�l viz�n apr� fodrokat vet a meg�bredt d�li szell�. Egy�ltal�n nem b�nom a gyeng�cske szelet, kiss� dagasztja majd a vitorl�kat, a horg�szatot pedig egy�ltal�n nem fogja zavarni.

K�v� elfogyott, n�mi ital �s ennival� csomagolva, most m�r indulhatunk!

A Cundri vel�nk egy�tt fut ki a kik�t�b�l. Kapit�nya, Laja sokat sejtet�en mosolyog �t hozz�nk, �s megk�rdezi, merre tartunk.

• �tbogar�sszuk az akad�t, azt�n leh�zunk a Dorogi el�! – adom meg a navig�ci�s pontokat �gy, mintha ez biztos recept lenne a mai s�ll�fog�s siker�re. Az akad� �tbogar�sz�sa egy�bir�nt Gyula k�r�se �s javaslata. Szerintem ilyenkor t�bb rem�ny�nk lehetne a Dorogi el�tt, de h�t a „vend�g” – mert Gyula most az – k�v�ns�g�t illik teljes�teni.

A Dorogi el�tt

Laja b�logat, �s azt is el�rulja, �k hol pr�b�lkoznak.

• Megn�zz�k a gy�r�ki Kar�st! – integetnek N�ndik�val, �s motorjuk er�el�ny�t kihaszn�lva a mi sz�ler�nkkel szemben, beel�znek benn�nket. Az enyh�n molettnak t�n� Cundri fa fel�p�t�s� fels� test�vel h�tulr�l �gy n�z ki, mint egy t�mad�sra k�sz�l�, hajdani kal�zhaj�.

Cundri �s leg�nys�ge

A gy�r�ki Kar�s v�zter�letr�l m�r hallottam n�h�nyszor, b�r j�magam soha nem j�rtam arra. A helyet ismer� horg�szok elmond�s�b�l tudom, az asz�lyos �vben kil�tszottak ott valami kar�k a v�zb�l. K�r�l�tt�k n�hol kem�ny m�rgapadok vannak, melyek mell� olykor-olykor beh�z�dnak a fogasnagyap�k. Kev�s, de darabos s�ll�t lehet ott alkalomadt�n fogni. Laja az �sszel horg�szott m�r rajta n�h�nyszor, de m�g csak kap�sa sem akadt. Ne lenne olyan messze…

Alig �rj�k el az akad� fels� sz�l�t, amikor jelent�sen meggyeng�l az eddigi tol�er�nk. A v�szon belibben, haj�nk durc�san beadja az elej�t, lend�lete tehetetlen sodr�d�ss� alakul. A parti ir�nyokat n�zegetve az Egybev�g�s hely k�zel�ben vagyunk, ami ny�ron els�sorban a k�s�ll�k tany�ja. Asztalnyi nagys�g� m�rgadombok �kes�tik az am�gy is egyenetlen aljzatot, igazi horogmarasztal� vid�k ez itt.

• Dobok n�h�nyat – mondja Gyula, �s k�nny� botj�t megsuhintja. Mondan�m, hogy ez m�g �sz�s m�dszerrel is akad�s p�lya, de m�r ragad is a tviszter. T�rsam kez�ben karik�ra hajlik a bot, a plasztikcsali horga pedig j�l tartja – a t� fenek�t. F�l� sodr�dunk, �s az ellenkez� ir�nyb�l t�rt�n� feszeget�s hamar meghozza a k�v�nt eredm�nyt. A zsin�r eleje �gy is alaposan kisz�lk�sodott, friss k�t�sre van sz�ks�g. Gyula �j hurkot vet, beh�zott nyakkal, k�zelr�l vizsg�lgatja az �lomfej �s a zsin�r tal�lkoz�s�t, vastag ujjai k�z�tt neon-z�ld p�kh�l�sz�lk�nt leffeg a v�kony h�r (micsoda sz�n� zsin�rja van!).

A feh�r vitorlav�szon is ernyedt h�romsz�g az �rbocr�d ment�n; d�li szel�nk v�gleg kiszenvedett. Beind�tom a motort, szinte alapon j�ratom, �s a haj� orr�val a szakadt partot c�lzom meg.

Okt�beri ter�t�k

• Gyer�nk a hegy al�! – mondom Gyul�nak, aki m�g mindig a k�t�ssel b�bel�dik, sz�j�ban a zsin�r v�g�vel. V�llr�nd�t�ssal hozza tudom�somra, neki teljesen mindegy, ak�r maradhatunk is…

Maradni persze nincs mi�rt. �szid� k�zep�n – valami k�l�n�s, csak a halak �ltal ismert okn�l fogva – nem �ll meg itt a s�ll�. Ny�ri horg�szhely ez, m�g a k�s�ll�k is elt�nnek inn�t a lev�lhull�s idej�re. A hegy alatt azonban, a szakadt parttal szemben h�z�dik n�h�ny nagy t�r�ssel b�r� m�rgapad – mint m�l�k a v�z m�ly�n. K�r�l�tt�k �bl�s, „kecskek�r�mmel” kitelt iszapos g�dr�k vannak, ahol gyakran vernek tany�t a kishalak. Sz�p �s �g�retes helyek sorakoznak ott hosszasan, v�g�k csaknem B�latelepig �r. R�gi, legend�s halfog�sok sz�nterei ezek; manaps�g a s�ll� arrafel� is ritka vend�g, els�sorban pontyok bitorolj�k a b�s�ges kagyl�csemege miatt. �jabban azon a vid�ken kergetem �ket, s tal�n a j�liusi pontyoz�sok eml�k�re, tal�n a m�ltbeli nagy �regek eredm�nyeire gondolva tartunk most oda.

J�liusi pontyoz�sok eml�ke

A haj� lassan, szinte hull�mkelt�s n�lk�l araszol el�re, nyom�t csak v�kony fodrok k�s�rik mindk�t oldalon. Gyula v�gre elk�sz�lt a k�t�ssel, j�magam pedig a parti ir�nyz�kokat lesem. A Kocka ut�ni kis kik�t� fekete oszlopa apr�nk�nt k�zel�ti a kabinsor ajt�it; partt�l val� t�vols�gunk a m�sik ir�nyz�k szerint j�, �s ha az oszlop el�ri a harmadik kabinajt�t, �ppen alattunk lesz a m�rgapad keleti v�ge.

A motort le�ll�tom, haj�nk becs�szik az ir�nyra, de hagyom kiss� tov�bbsodr�dni. A h�ts� horgonyt engedem csak le. �rzem, ahogy a kagyl�s iszap benyeli a f�mkamp�kat. Meg�rkezt�nk.

• Merre dobjak? – n�z r�m Gyula olyan �br�zattal, mintha arra k�rne: kedves bar�tom, igaz�n nem sz�m�t, ha nem fogok halat, csak a dr�ga m�csalimat be ne szakasszam…
• El�tt�nk h�z�dik a m�rgapad, azt kell v�gigtapogatni. A sz�le nagyon akad, a teteje kev�sb�. M�sfel� nem �rdemes pr�b�lkoznod, mert iszap van. Ny�ron pedig itt volt a jelz�n�dam – mutatok a v�zre, ahol nagyj�b�l a domb sz�l�t sejtem.

Gyula dob, fen�kre engedi a tvisztert, �s megind�tja. A bot v�g�n j�l l�tom, ahogy az egyenetlen aljzaton meg-megakad a csali, �s arra gondolok, milyen cs�b�t�an ugr�lhat odalent a m�rgabuck�k k�z�tt. Ha van s�ll� a k�rny�ken – biztatom Fortun�t –, r� kell mozdulnia erre a k�nny� �s „zs�ros” falatra. De novemberben – besz�lem is le azonnal a szerencs�nket – mindenki az iszapon, t�vol a partt�l pr�b�lkozik, nem v�letlen�l. S�ll� sok�ra lesz itt �jb�l, tavasszal majd, amikor megpattannak a barackfa vir�gr�gyei.

• Szerelj �t egy botot, dob�lj te is! – fordul hozz�m Gyula a k�vetkez� bevet�s el�tt. A rem�nytelens�g biztos tudata azonban lustas�got sz�l bennem. Sokkal jobban esik most semmittev�en n�zegetni, mint az eleve kudarcra �t�lt perget�st gyakorolni. �gy tal�n bar�tom is hamarabb elunja, �s akkor indulhatunk a Dorogi el�.
• Nincs kedvem hozz�, dob�lj csak! �n n�zlek, �s majd seg�tek az els� s�ll�d fed�lzetre emel�s�ben – f�llentem hamarj�ban, egy�ltal�n nem b�nva perget� botom sz�nd�kos otthon felejt�s�t…

A harmadik dob�st k�vet�en azonban Gyula alig ind�tja el a fen�kre �rkez� m�csalit, m�ris beh�z a karcs� p�lc�val. A bev�g�s �res, az esetet l�tva elk�nyvelem a tviszter brav�ros megmenek�l�s�t a m�rgaakad� marasztal� fogs�g�t�l. K�l�nben is �gy l�ttam, el�gg� a m�rgapad sz�l�re sikeredett a dob�s.

• Te, erre r�ny�lt valami! – nyugt�zta fel�l�nk�lt arccal az esetet, �s ez mosolyg�sra k�sztet.
• R� h�t. M�g szerencse, hogy nem akadt meg.
• De t�nyleg. Ez nem akad�s volt, �reztem egy r�g�st. Ez hal volt!

Gyula k�rlelhetetlen. J�magam is az vagyok, hiszen a saj�t meggy�z�d�semmel szemben csak t�rsam szer�ny balatoni perget� m�ltja �ll. (A tapasztalatlans�g ugyeb�r, hol van a szem�lyes meggy�z�d�shez k�pest!) Azt�n eszembe jut, hogy kor�bban bizony pergetett a Tisza-tavon, fogott is n�h�ny halat, de ez itt most a Balaton! Vita ne legyen bel�le, ha hal volt – h�t legyen az…

• Lehet, hogy csak �th�ztam rajta, de akkor is �reztem a r�g�s�t! – fejezi be �rvel�s�t, �s kez�ben �jb�l lend�l a bot. A feh�r herny�test�, piros fark� m�csali – j�l l�tom �m! – az el�z� dob�shoz k�pest m�terekkel od�bb �r vizet, b�r bar�tom szerint pontosan ott…

A kap�s ism�t gyorsan j�n, de most az akaszt�s is siker�l. A p�lca sz�p �vet vesz fel, g�rbe der�kkal n�z a v�zre; bizony nem r�g odalent semmi… Gondtalan megel�ged�ssel (hi�ba, a tapasztalat!) �llap�tom meg a neon-z�ld zsin�r jelenlegi, horgonyk�t�lk�nt val� m�k�d�s�t.

• Felveszem a vasmacsk�t, �s f�l� �llunk – javaslom a m�csali megment�se �rdek�ben, de Gyula ellenkezik.
• Nem megy�nk sehova – mondja, �s olyan mozdulatot tesz, ami a tviszter elvesz�t�s�t c�lozza meg.

Be is szak�tja pillanatok alatt.

�jat k�t a bugyisz�n� zsin�rra, kez�ben ism�t lend�l a bot, �n pedig megnyitom a termoszt, �s t�lt�k egy poh�rka rumos te�t. Nos, teh�t bar�tom olyan elsz�nt az im�nti kap�snak v�lt akad�st k�vet�en – �llap�tom meg a tea sz�rcs�l�se k�zben –, hogy k�nnyed�n lemond a dr�ga m�csalir�l csak az�rt, nehogy elmozduljunk poz�ci�nkb�l. Pedig lenne itt olcs�bb megold�s is, p�ld�ul kidobni egy kis b�j�t (parafa dug�ra tekert �t m�ter zsin�r, v�g�n egy �lomnehez�kkel) oda, ahol a kap�st sejtette.

N�h�ny �res bevontat�s ut�n ism�t leakad. Massz�van tart a horog, nem pattan ki a m�rg�b�l, noha t�rsam �gyesen pr�b�lkozik a kiakaszt�ssal. L�tom, ezt is be akarja szak�tani.

Miel�tt erre sor ker�lne, kidobok egy dug�t a v�lt kap�s k�r�lbel�li helysz�n�re, �s felveszem a horgonyt. Beind�tom a seg�dmotort, az akad�s f�l� korm�nyzom a haj�t. Gyula megjegyzi, hogy ez m�r az el�bb is esz�nkbe juthatott volna…

A m�csali megmenek�l, de most az ellenkez� ir�nyb�l �llunk a dug�ra. Alattunk a m�rgapad terpeszkedik, rem�nykedem, tal�n ebb�l az ir�nyb�l nem lesz olyan akad�s a c�lter�let. A horgony hangosan koppan az aljzaton, viz�nk m�terrel kevesebb.

Gyula elmer�l a perget�sben, �n pedig �tvizsg�lom a Marg� �ltal �ssze�ll�tott �telk�szletet. Maradok egy fas�rtos szendvicsn�l; ez j� lesz fojt�snak a rumos te�ra. �ppen csomagol�sb�l bontogatom a szendvicsemet, amikor…

• Megvan! – ny�g fel Gyula, kez�ben az �letre kelt, b�logat� bottal. Az ors� f�kje szakaszosan ciripelve dicsekszik a gazd�j�n�l komolyra fordult esem�nyek ok�n…

A kezdeti meglepet�s a kabinajt�hoz pr�sel, ahonn�t szinte �rtetlen�l figyelem t�rsam t�nyked�s�t. Mi t�rt�nik itt? A horgon k�ts�gtelen�l hal van, �s nem is rossz – �llap�tom meg az �szi ver�f�nyben hunyorogva, majd ismereteim birtok�ban, tudom�nyos szintre emelve az egyszer� horg�szatot, term�szetesen n�h�ny m�sodperc alatt k�sz is vagyok a hal kil�t�t illet� elm�letemmel. M�gpedig: bar�tom nyilv�n k�v�lr�l akasztott meg egy szebb v�gzetet �rdeml� pontyot, amely nyilv�n t�bbedmag�val szundik�lt eddig a m�rgapad �rny�k�ban. A s�rga dolm�nyosok �sszel is kedvelik ezt a k�rny�ket, r�ad�sul bar�tom valami olyasmit �ll�tott a kap�s-gyan�s esetn�l, hogy �rezte a hal r�g�s�t… Ezek szerint t�nyleg �rzett valamit!

Kedvem fel�l�nk�l, a f�raszt�s l�tv�nya el�zi k�nyelmes lustas�gomat. Az oldalba akasztott ponty j�kat pump�l odalent, szendvicsem pedig sz�pen visszaker�l a pap�rszalv�t�ba. A rik�t� sz�n� zsin�r p�kh�l�sz�l-v�konys�g� vil�g�t� h�rk�nt metszi a smaragdz�ld vizet, a hal lassan, m�ly r�g�sokkal vonszolja maga ut�n. Lassan k�zel�t haj�nk fel�. Gyula r�pump�l n�h�nyat (kez�ben f�lbev�gott O bet� a v�kony ny�l), mire a vil�g�t� h�r hirtelen bev�g a haj�test al�, aggodalmas fintort csalogatva az arcunkra.

• A t�kes�ly! Ne engedd r�! – rikkantok bar�tomra, aki �gyesen eltartja a v�szesen g�rnyedez� botot. A hal kifordul, f�lk�rt h�z a r�vidre vett p�r�zon (nocsak, miket b�r ez a ronda zsin�r!), �s a fordul� v�g�n kisejlik hossz�, ez�st�s teste a m�lyen �tl�tsz� v�z al�l.
• Balin! – �mulok hangosan a „biztosra vett” ponty v�ratlan metamorf�zis�n, �s a hossz�nak l�tott haltest ok�n m�g hozz�teszem: – Kapit�lis balin!

A pontyb�l teh�t �n lett, tudom�nyos alapon fel�ll�tott elm�letem pedig pillanatok alatt elmer�lt a hal keltette m�ly �rv�nyben. Kinyitom a mer�t�t, a kabin tetej�re fektetem; m�ssal �gysem tudom most hasznoss� tenni magam. Gyula nem kapkod, a balin n�h�ny kem�ny r�g�ssal t�r a m�lybe. T�rsam r�emel, m�gis v�ratlanul bukkan fel a hal; �ppoly v�ratlanul, ahogy a horogra ker�lt. T�sk�s, kimerev�tett h�t�sz�ja fenyeget�en mered az az�rk�k �g fel�, elt�tott sz�j�ban a fogak k�z�tt, l�tsz�lag v�konyan �l a horog, �s az im�nt m�g smaragdz�ld v�z sz�ntelen l�k�nt csurog k�kez�st oldal�n…

Meg kell kapaszkodnom az egyik sz�lingba, mert kis h�j�n lesz�d�l�k a haj� oldal�r�l…

• S�ll� ez Zsoltik�m, sz�p s�ll�! – szuszogja Gyula, puh�ra engedett f�kkel h�r�tva el a hal fejr�z�ssal egybek�t�tt, utols� tombol�s�t. Imm�r egy a v�z az �ggel; a sz�nek val�szer�tlen�l �sszefolynak, csak a s�ll� k�kez�stje tekereg k�z�tt�k k�zzel foghat� bizonyoss�gk�nt.

El�sz�r arra gondolok, hogy ez nem is s�ll�. Ez m�r fogas a jav�b�l! Azt�n arra, hogy k�r volt el�re j�rtatni a sz�mat, sokkal b�lcsebb dolog lett volna hallgatni. V�gezet�l pedig – el�g a gondolkod�sb�l! – gyorsan mozdul kezem a mer�t�vel, �s h�l�ba csusszan a megszel�d�lt fogasap�.

�g�retemhez h�en fed�lzetre seg�tem bar�tom nem mindennapi hal�t; a haj� sz�k h�ts� r�sz�t majd’ �t�ri k�pc�s teste. K�z�s megegyez�ssel hat kil�ra taks�ljuk a csod�latos ragadoz�t.

• Ritka aj�nd�k egy ekkora s�ll� a Balatonb�l! – k�zl�m els�sorban magammal, b�r tudom, most nem mondok butas�got.
• M�g a legelsz�ntabb, legr��r�bb balatoni s�ll�horg�sznak is az, h�t m�g nek�nk… – teszi hozz� t�rsam, mik�zben a hirtelen �r�mben, ami eg�szen v�ratlanul l�pett a haj�nkra, bar�tian v�llon bokszolom. Gyula kiszabad�tja a plasztikba rejtett horgot (kem�nyen be�kel�d�tt a csontos sz�jsz�lbe), el�gedetten mustr�lgatva els� mindenszenteki s�ll�j�t.
• Fogt�l m�r ekkor�t? – k�rdezem �vatosan, mert az elm�lt percekben summ�s �zel�t�t adott Tisza-tavon szerzett perget� tapasztalatair�l, amir�l eddigi bar�ts�gunk alatt szinte semmit nem mes�lt.
• �t kil�s volt a legnagyobb – v�laszolja, majd hozz�teszi: – Ez itt nagyobb…– simogatja meg a halat, �s bel�p a kabinba. T�sk�j�ban sz�jbilincs ut�n kutakodik.

L�bam el�tt a ragyog� fogas, a kabintet�re fektetve pedig a j�l vizsg�zott szerel�s. Szinte kapkodva veszem k�zbe a botot, �s m�r rep�tem is a fog�s csalit; pontosan a dug� mellett �r vizet. Fen�kre engedem. „�rdekes – l�pek fel�l saj�t hi�s�gomon –, nagyon �rdekes. Milyen gyorsan k�pes a helyi tapasztalatok bizonyoss�g�t sutba dobni a horg�sz, ha olyan �lm�ny �ri, amilyet m�g a n�la tapasztaltabbak sem �ltek meg… Persze, lehet ez teljes v�letlen is; lehet, megfogtuk az akad� egyetlen s�ll�j�t” – �sszegzem v�g�l, mik�zben v�z k�z� h�zom a haj� mell� �r� m�csalit.

�jabb dob�s, most a jelz�dug� t�ls� oldal�ra. Gyula el�bukkan a kabinb�l, kez�ben a csupasz sz�jbilinccsel.

• K�t�l kellene r� – mondja kiss� t�tov�n. Kezemben finom, �m ann�l izgalmasabb �ram�t�sk�nt rezzen a bot, amit a megemelt tviszter pillanatnyi elakad�sa okoz.
• Szereld le az egyik horgonyr�l! – javaslom viccesen, majd hozz�teszem: – Ott van a t�sk�mban egy felk�telezve, tedd arra!

A harmadik dob�st kiss� hosszabbra engedem. Emelem-s�llyesztem a piros fark� herny�t, mik�zben n�zem Gyula t�nyked�s�t a sz�p fogassal. Mikor v�gez vele, felemeli. El�gedett mosollyal tekint�nk hol egym�sra, hol a halra.

Ekkor a neon-z�ld zsin�rral �sszek�t�tt m�lys�gben v�ratlanul olyasmi t�rt�nik, ami kiegyenes�ti az arc�leimet. V�ratlanul? Dehogyis – de m�gis! Tekintet �s gondolat elkalandozik ugyan (ez�rt a v�ratlans�g), �m meghosszabb�tott kezem – a karcs�, �rz�keny bot – figyelmes; a m�csali megbotlik, �ppen csak, szinte semmis�g az eg�sz, ugyanakkor s�lytalann� is v�lik egyszerre. Mintha �res lenne a zsin�r, mintha leakadt volna a v�g�r�l… Kezem lend�l, f�l�ton utol�rem a csalit, s vele egy�tt a h�tulr�l t�mad� ragadoz�t, melynek kil�t�ben m�r az akaszt�s pillanataiban biztos vagyok (ugye-ugye, az a nagy tapasztalat!)…

Gyula botja karika kezemben, a hal kiss� f�lsr�gen oldalazik, �s mindketten ragyogunk a val�szer�tlen esem�nyek k�zepette. Kem�ny r�g�s alulr�l, s a j�les� tompa, neh�z ellen�ll�s. De r�gen �reztem m�r ilyet!

Ellenfelem hamar a k�zel�nkbe ker�l. A haj� mellett par�d�zik, f�rja-t�rja mag�t a m�lybe, nem akar elszakadni a biztons�gosnak v�lt fen�kz�n�t�l, ahol eddig lakott. Nem er�ltetem. A kecses ny�l �s a v�kony zsin�r tartal�kait j�csk�n meghagyva engedem k�zdeni. N�h�ny perc m�lva (tal�n egy, tal�n h�rom, de ut�lag mindenk�pp szemhuny�snyi id� alatt) felj�n, sz�tz�zza k�k fark�val a sima v�zt�kr�t, �s �ppen oly vehemens d�hvel r�zza-ropogtatja minden porcik�j�t, mint azt az im�nt Gyul�� tette. Ez a hal l�that�an kisebb, balatoni m�rc�vel m�rve m�gis sz�p darab…

Visszakapom a sz�kol�skor ny�jtott seg�ts�gemet. A fogas b�k�sen t�ri bilincsre akaszt�s�t, �s a v�zbe engedve azonnal t�rsa mell� simul.

• J� n�gyes – b�logat bar�tom. Szerintem nincs annyi, de nem lehet messze t�le. Most m�r nem vagyok rest, �tszerelem egyik botomat, �s k�z�s perget�sbe kezd�nk.

�jabb kap�s azonban nincs. F�l�r�nyi dob�l�s ut�n d�nt�nk a tov�bb�ll�sr�l; ez a hely – ny�ri pontyoz�saim sz�ntere – �gy is j�csk�n t�lsz�rnyalta rem�nyeinket. T�voz�sunkat az ism�telten fel�bredt d�li szell� megk�nny�ti. Orrvitorl�nk m�r lobog, vasmacska a fed�lzeten, a k�telek megfesz�lnek; felr�ntom a f�vitorl�t is, �s a haj� eleje a ny�lt v�z fel� fordul.

… Vitorl�zunk. L�baink mellett fekszik a k�t hal, s�r�n pislogunk r�juk. Sz�pek, hihetetlen�l sz�pek… Hamarosan dankasir�ly szeg�dik mell�nk; k�nny�, ide-oda libben�, h�feh�r tollpihe az az�rk�k �gen. A kann�b�l kihal�szom a leglass�bb csalihalat, fej�t �sszeroppantom ujjaimmal, �s a haj� h�zta sodorvonalba dobom. Madarunk – mint az �lomm� v�ltozott tollpihe – lezuhan �rte, meg se v�rja biztons�gos t�volunkat. Cs�r�ben ez�st�s villan�s csak a kishal, a sir�ly pedig �jfent k�nny�, libeg� tollpihe az �gen. N�h�ny csalihalat m�g fel�ldozok a kanna tartalm�b�l, a mad�r mindannyiszor b�tor, kecses k�nnyeds�ggel hal�ssza ki azokat. Sok�ig k�vet benn�nket; szerintem h�l�b�l a t�bbfog�sos esteb�d�rt, Gyula szerint – mivel egy sir�ly nem lehet h�l�s, �s j�llakottnak sem t�nik – a tov�bbi k�szfalatok rem�ny�ben.

K�s� d�lut�nba hajlik, amikor el�rj�k a Dorogi el�tti vizet. A biztos t�j�koz�d�si pontot ny�jt� parti �p�let valamikor a dorogi sz�nb�ny�szok �d�l�je volt, err�l kapta nev�t ez a k�rnyezet�n�l kiss� m�lyebb �s kem�nyebb aljzat�, egykoron sok s�ll�t ad� v�zter�let. K�zel�nkben nincs haj�, csak j�val t�volabb, a Ritkany�rf�s k�rny�k�n parkol n�h�ny. „J� lesz nek�nk itt”, egyez�nk meg Gyul�val.

A horgonyz�s ut�n friss k�sz�k ker�lnek horgainkra, �s bedob�lunk a fenekez�kkel. A gy�r�k k�z� akasztott m�anyag karik�k jobbra-balra lengedeznek a hol megpihen�, hol felt�mad� d�li fuvallatban. J�szer�vel nem is figyelj�k a karik�kat; elk�ltj�k mi is eb�d�nket �s vacsor�nkat egyszerre, egy-egy b�gre rumos tea k�s�ret�ben.

Hamar esteledik. A Nap f�radt-v�r�s korongja m�r a d�li parton k�sz�l elb�cs�zni a Balatont�l. Piros v�re kifr�ccsen a f�l�gy�lt felh�foszl�nyokra, r�cs�p�g a mozaikszer� dombokra, ahonn�t azt�n egy s�vban a t� v�z�re �mlik. A v�res v�z fel�nk folyik, de vitorl�sunkat nem �rheti el (nincs ideje r�); az �gitest sebeit j�t�konyan k�t�zi be sesz�n� kezeivel a betoppan� sz�rk�let. A d�li sz�l is elpihen (ha tartja j� szok�s�t, m�ra v�gk�ppen), �s a k�zelg� est sim�ra vasalja a t� sz�l-gy�rte paplanj�t.

A v�res v�z fel�nk folyik…

Kap�sunk nincs, de nem is b�njuk; err�l-arr�l besz�lget�nk t�rsammal, n�ha r�pillantva k�t sz�p fogasunkra. Mikor beesteledik, �s a s�t�ts�g gondosan sz�t�rad k�r�l�tt�nk, n�h�ny kis m�csest veszek el� a t�sk�mb�l. Meglep�d�m: Gyula is el�kotor k�t gyerty�t a fahalas dobozaib�l. Sz�tlanul gy�jtjuk meg a feh�r kan�cokat.

A kis l�ngok alig-alig libbennek, s�rga nyelveik apr� f�nyek csak a t� k�zep�n; tal�n m�s nem is l�thatja, oly par�nyiak. Meghat�, n�ma b�kess�g sz�v�dik bel�nk a terjeng� viaszszaggal egy�tt. Gyula arc�n narancss�rga lebeg�s a k�t gyertya f�nye, �s ahogy a mozdulatlan karik�kat n�zi, tudom, eml�keivel a t� t�ls� partj�n horg�sz�k k�z�tt kutakodik. R�juk gondolok �n is, egykori balatoni horg�szokra, kiknek von�sai bizony elkoptak a mem�ria mind hom�lyosabb kivet�t�j�n, �m eml�k�k ann�l elevenebben �l bennem.

Hirtelen megny�lnak �s ellaposodnak a gyertyaf�nyek. L�ngjuk vad ing�z�sba kezd, szinte k�r�n: seg�tsetek! A felt�mad� nyugati sz�l ellen azonban nincs orvoss�g; addig-addig pofozza-ny�jtja a t�znyelveket, m�gnem azok v�gleg kialszanak.

Nyakig h�zom vastag kab�tomon a cipz�rt, �s felkapcsolom a haj� vil�g�t�s�t. Az �rbocr�dhoz ver�d�, f�vitorl�t felh�z� dr�tk�t�l hangosan csilingelni kezd az egyre er�sebb sz�lben. Frissen �bredt hull�mok dobolnak a haj� oldal�n.

• Induljunk! – javaslom Gyul�nak, �s a botomhoz ny�lok. A dr�tk�t�l pedig �gy csilingel az �rbocr�d f�m oldal�n, mintha csak a J�isten r�zn� odaf�nn apr� csengetty�j�t.