|
Ősszel a Velencei tavon
Horgászok, halak, hangulatok
A ragyogó napsütésben dél körül értem a vízhez. Talán ez az utolsó, nyárra emlékeztető napok egyike volt. Csónakból, feltolós úszózással terveztem meghorgászni egy medertörést, kárászok, dévérek reményében. Ez kedvenc módszereim egyike.
 |
|
|
| Őszi fényben |
Gyors információgyűjtés a kikötő mellett, Faragó Robiék boltjában. Mindig bemegyek hozzájuk egy kis eszmecserére. Mikor, hol, mit lehet fogni? Most épp Fehérvárra mentek, de nagyobbik fiúk is készségesen segített. Telepítettek, valahol a félsziget környékén – mondta. Na, gondoltam magamban, akkor oda nem megyek, mert biztosan mindenki oda tart. Inkább egy kis csendes pecára vágytam. Szeretek csónakból horgászni. Valahogy ez az igazi, az ember igazán közel kerül a vízhez. A csónak lötyögése, az evező csobogása, a víz szaga - így gömbölyű.
 |
|
|
| Kikötői hangulat | |
 |
|
|
| Berámolás előtt | |
A kikötőbe érve kirámolom a sok felszerelést az autóból. Mindig megfogadom, hogy ezt sem, meg ezt sem hozom legközelebb magammal, de valahogy mégiscsak újra előkerül. Következő alkalommal a felére csökkentem a motyót! Két bot, evező, táska, etető, csali. No azért a motort is viszem, ahhoz meg kell az aksi is. Ja, és a fotóscucc se maradjon itt! Fordulok, vagy hármat mire a kiskocsival mindent behúzok a csónakig. Szerencsére nem sok eső esett, hamar kimertem belőle a kevéske vizet. Minden a helyére került és már indulhattam is.
Kifelé a kikötőből motoroztam, közben, ha hangjával nem is, de puszta jelenlétével szárcsákat zavartam magam előtt. Hangos vízibalettet adtak elő szokásos menekülésük közben, de aztán elültek a tükörsima öböl sarkában, egyet-egyet pittyentve-bólogatva a rosszul eső torna miatt.
 |
|
|
| Vízibalett szárcsa módra |
 |
|
|
| Kifelé az öbölből | |
 |
|
|
| A kikötő látképe | |
 |
|
|
| Távolban egy fehér vitorlás, meg sok ladik | |
 |
|
|
| Sokakat kicsalogatott a szép idő | |
Kiérve az öbölből - kapásból -, vagy egy tucat csónak képe fogad. Szép sorban beálltak egymástól 30-50 méterre. Lassan haladtam mellettük. Közben hallom az egyikből „reggel 7 óta itt vagyok, aztán semmi”. Mire a másik, aki épp kifelé evez: „mi sem fogtunk semmit a...”, de a végét már nem hallom.
 |
|
|
| A fodrozódó víz locsogása összesimul a távolodó hanggal |
A fodrozódó víz locsogása összesimul a távolodó hanggal. Szemközti nádfal sarkánál loccsan egy hal. Hát azért van itt élet. A kanyar mögött búbos vöcsök merülget. Üres csőrrel jön fel jóval arrébb. Hja kérem ez sem könnyű feladat, csőrrel halat fogni. Szorgosan bukdácsolgat, többször is prédát keresve, majd komótosan tovaúszik.
 |
|
|
| A vöcsök | |
 |
|
|
| és a gém | |
A távolabbi tükörben hatalmas gém álldogált. Mindig itt találom. Ez a kedvenc helye. Ő is itt horgászik. Hosszú lábával peckesen le és fel kóriszál egy egykedvű ütemre, mintha strázsa lenne. Gyönyörű madár. Sok van belőle a tavon. Közeledtemre eltűnik a sűrűben. Akárcsak a réce, aki megijedve felröppen rejtekéből - ösztönösen exponálok. Még elkapom felszállóban a vízről. A nád mögött landol. Többi társa a magasban, mintha sürgős dolguk volna sebesen repülnek távoli céljuk felé. Jól látszik a vezetőjük legelöl.
 |
|
|
| A felriasztott réce | |
 |
|
|
| Sürgös dolguk van | |
Hál' Istennek, csak nekik sürgős. Én ráérek, élvezem az ittlét minden percét. Töltődök, mint egy duracell. Feleségem mesélte, hogy a tengerparton állt egy kisgyermek - elcsodálkozva a hatalmas vízfelületen - anyukájának mondta: „anya tágulok”. Én is hasonlót érzek. Nyugalom száll meg, kisimulnak a dolgok, akár a csendes nádöblök vize.
 |
|
|
| Kukorica és pellet | |
 |
|
|
| A kárászos-keszeges kaja | |
 |
|
|
| Készül a csemege | |
 |
|
|
| Nékem mán teccik | |
Lekarózok a törés szélére. Kukorica és pellet a mai szemesmenü. Keverek egy kis etetőkaját még a keszegeknek, kárászoknak egy marék csontival. „Nékem mán teccik”, a többi meg majd kiderül.
Gyakorlatilag az egész tavon megtalálhatóak a medertörések, hol kisebbek, hol nagyobbak. Itt, ezek tövében kell a halakat keresni. Itt mindig van egy kis áramlás, mozog a víz. Táplálék és oxigén-dúsabb is a halak számára.
 |
|
|
| Még létrán a szerkó | |
 |
|
|
| Két kedvenc allroundom | |
A szerelékem egyszerű. 360-as Shimano Allround bot, elsőfékes Exage, rajta 20-as zsinór. Kötés csak a horognál. Nyolcas, aranyszínű, klasszikus pontyozó. Az ütközők cérnából. Köztük az úszó és osztottan két gömbólom. Az ütközőkből, a biztonság kedvéért mindig kettőt kötök egymás alá. Egyrészt, így biztosan nem csúszik el, másrészt, ha elszakad a húzkodás miatt, akkor még ott a másik. Az úszóról egy szót még mondanék. A mai úszógyártók nem csinálnak igazi jó feltolós úszót. Ezért összefabrikáltam - egy 4 g-os fémszáras Perfectből és egy karbonantennás Exnerből - egy nekem tetszőt. A hosszú alsó szár biztosítja, hogy mindig szépen áll és jelez. A vékony karbonszálon három fluoro bütyök-jelzőtől jobb a láthatósága. És ami a legfontosabb - a fémszár miatt a tőkesúly is megvan - az áramló vízben is szépen megmarad. Emlékszem gyermekkoromban a tolósokat szívószálból csináltuk. Csiszolt, lakkozott parafa testtel. De sok halat fogtam vele akkoriban a szigetcsépi nádasok környékén. A Göndörtől lestem el az úszókészítést, aki csak a saját készítésű úszóival horgászott. Na meg tárolóorsóval. Tulajdonképpen mostani botjaimra, ehhez a módszerhez is elég lenne egy tárolóorsó, na de hol lehet ilyet ma már kapni. Eredetileg egy legyező orsót akartam átalakítani, de aztán nem került sor rá, majd a télen összehozom.
 |
|
|
| Egyszerű feltolós |
 |
|
|
| A szerelék müködés közben |
Gombócolás a törés szélére. Nem sok, ha van a környéken hal, akkor úgyis hamar rátalálnak. Ha egy órán át nincs kapás, arrébb állok, megnézem őket máshol. Érdemes a jó helyeket keresni, mert nem nagyon vándorol a hal. Sokszor csak így lehet eredményes az ember, több helyet meghorgászva. Azt is szoktam, hogy először beetetek három helyen, kis idő múltán váltogatva végigjárom őket.
 |
|
|
| Ezért a látványért érdemes ücsörögni |
Az első tolást csak végignézem, szép lassan kiemelkedik az úszó, majd visszaáll a helyére. Ekkor fogom csak fel, ez volt a kapás. Na majd a következőnél résen leszek. Újra csalizok a kukorica-csonti szendviccsel, majd visszadobom az előző helyére a cuccost. Kisvártatva újabb kapás, ez már megvan. Kis ponty, de tényleg kicsi, van vagy húszcentis. „Na majd máskor, ha nagyobbra nőttél” - gondolom, és dobom vissza. Aztán sokáig csak bele-bele mozdít valami a szerelékbe, de emelés nincs. Eltelik vagy félóra, továbbállok. A következő helyeim sem adtak jobb halat. A másodikon fogott két kárászt is szépen visszaengedem. Inkább nézelődöm egy kicsit, úgy látszik, ma nem igazán van halas nap.
 |
|
|
| Az aranyhíd elkísér a kikötőig |
Lassan-lassan lebukik a nap a dombok mögé. A kabát is elkel már. Ez az ősz jele, ilyenkor csak a sárga korong látványa melegít már. Az úszókat is alig látni. Felszedem a karókat. Hazafelé a Vartából kifogy a nafta, átváltok manuálra. Kiülök a csónak farára és kézbe veszem az evezőt. Hátam mögött az aranyhíd elkísér a kikötőig.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
