|
Újabb Kalandok a Duna-deltában
Még idehaza megbeszéltük, hogy kuttyogtatni mindenképpen fogunk a Dunán, ha az időjárás, a körülmények megengedik. Nagyon fontos ugyanis a szélcsend, a sima, hullámzásmentes vízfelület. Ekkor szól szépen a fa, és nem viszi el a csónakot sem a szél a jónak vélt területről.
 |
|
|
| A napkelte többnyire sima vizet adott |
Szép csendesen csordogál az ember, közben üti a vizet, fogja a harcsát és kész, ennyi a képlet, csigáztam fel előre Lajost. Ő egyedül még nem kuttyogtatott, nem tudja még a jó hangokat elővarázsolni, de így is nagyon várta az izgalmasnak ígérkező horgászatokat. A napkelték, alkonyatok sima vizet adtak, két, három nap után tehát kuttyogtatásra kezdtünk készülődni.
 |
|
|
| Az első ütéseim |
 |
|
|
| Hajnalban az úszóm |
Én úszós összeállítást szereltem, társam csak úgy spiccről horgászva várta a kapást. – Nekem úgy sem lesz - mondta, nem nagyon szoktam így szerencsés lenni. Elkezdtem a kezemben lévő fára koncentrálni. Egyre szebb hangok pukkantak elő a hajnalban kellemesen melegnek érződő vízből. Talán negyedórája ütöttünk, a parti erdőből gyönyörűen jöttek vissza a hangok, ennyi idő alatt bejáródott a kezem. Már nagyon vártam a kapást, szemem állandóan az úszót leste, ám az nem süllyedt, ellenben szemvillanás alatt más történt a csónakban. Lajos erős botjának a spicce, illetve dehogy a spicce, a fél botja görbült alaposat egy pillanat alatt. A meglepett horgász azonnal rácsapott, és rendeset besuhintott, de a hal csak egy pillanatra akadt meg. A nagyon görbülő pálca kiegyenesedett, a horgász csaknem egyensúlyát veszítette az ellenállás megszűntével. Valami csalódott kiáltás is elhangzott, de én azonnal vigasztaltam. Sőt kértem, hogy gyorsan új csalit fel és gyerünk tovább, mert ezek szerint jó helyen vagyunk, működik a dolog. Lajos remegő ujjakkal, de gyorsan csalizott, új hala horoggal a hátában fickándozva tűnt el a mélyben. Ismét szólongattam a harcsákat. Ritmusosan, néhányakat ütve, majd rövid szüneteket tartva igyekeztem kapásra bírni a bajuszos, ragadozókat. Alig haladtunk a folyással talán száz métert, mikor ismét villanásszerűen bukott a botvég, ismét Lajosnál jelentkezett a hal, de most szépen ült a bevágás. A kemény horgászbot rendesen hajladozni kezdett, amint a harcsa tekergőzve szabadulni, a fenék irányába menekülni igyekezett. Az orsó fékje meg sem nyikkant, mert azért annyi ereje nem volt a néhány kilós bajszinak, hogy levegyen az erős zsinórból. Lajos diadalmas arccal pumpálta a felszínre, és egy perccel később csónakban volt az első kuttyogtatott harcsánk. Ha nem is volt kapitális példány, akkor is nagyon örültünk, végül is miatta, miattuk vállaltuk a fárasztó autózást, mindent. Mindjárt le is fényképeztem, ha már ő az első. Nem volt kérdés hamarosan az én felszerelésemre érkezett a második. Éppen ütés szünetet tartott a kezem, mikor léket kapott, gyors tempóban süllyedni kezdett az úszóm. Villámgyorsan letettem a kuttyogtató fát, két marokra fogtam a botot. Az úszó ez alatt teljesen eltűnt a zsinór rövid öble is kifeszült, lendülhetett a bevágás. – Nem nagy, de megvan - nyögtem azonnal izgatott hangon társam felé, és örömmel érzékeltem a harcsa oldalirányú menekülési kísérletét. Nagyon jó érzés volt eleven erejét próbálgatni, bár csak rövid ideig kellett fárasztanom.
 |
|
|
| Lajos első harcsája | |
 |
|
|
| Egyik harcsámmal | |
Most Lajos fényképezett minket, mármint első harcsámat és engem. Alig telt el egy gyenge fél óra és máris három kapásunk volt. Magabiztosan, a módszerben egyre inkább bízva folytattuk tovább. Hamarosan egy elsüllyedt, felfordult uszályroncs mellett vitt el az utunk. Megcsodáltuk, hogy a mellette felgyorsuló víz mekkora mélységet mosott ki. Mélységmérőnk szerint a meder hírtelen eséssel húsz méternél is mélyebbre szakadt le. Egy koppantásszerű odavágásunk volt csupán a roncs mellett, de azért kétszer is lejöttünk a jónak tűnő helyen. Ezután a közelben egy egyenletes, nyolc méter mélységű szakaszt találtunk, és itt a barátomat meggyomrozta egy harcsa.
 |
|
|
| Egy roncs mellett vitt el az utunk | |
 |
|
|
| Menet közben emeljük ki a bilincset | |
 |
|
|
| Lassan odébb motorozunk | |
Már a kapás is gyönyörű, erőteljes volt, Lajos jó ritmusban és rendesen bevágott, a hal egy pillanatig meg is volt. A horgász az erősen görbülő nyél végét támasztékként a hasába szorította. Ekkor lentről jött még egy alapos, helyezkedő rúgás, ezt érezte meg rendesen a bosszús horgász. Azért lett nagyon bosszús a koma, mert a harcsa ezzel a rántással el is szabadult. – Nem hiszem el, most miért nem akadt jól?- kérdezgette magától, pedig volt hátra még egy fekete leves. Hamarosan ismét akasztott egy harcsát, ami elvitte a horgát. – Velem minden rossz megtörténik- méltatlankodott. Amint telt az idő azért felejtődtek a bajok, mert a kapásokat, harcsákat azért gyűjtögettük. Ha nem is voltak nagyok élvezetes volt a kora reggeli horgászatunk. Néhány kisebb harcsát bilincsre raktunk. Amíg egyik helyről a másikra motoroztunk addig a kikötött bilincset a halakkal mindig kiemeltük, nehogy leszakadjanak a harcsák.
 |
|
|
| Lajos gyakorlott kantározó |
 |
|
|
| Hadd szóljon, Kornélék hajójából | |
 |
|
|
| Kornél a kuttyogtató kormányos | |
 |
|
|
| Kapásra várva | |
 |
|
|
| Jobb harcsa a bilincsen | |
A nagyobbakat azért célszerűbb felkantározni. Lajosnak ebben volt már gyakorlata. Odahaza a Dunán fenekező horgászattal fogott már néhány kapitálisat is. A rekordja fél mázsa felett van. Hogy milyen elvetemült horgász lett a valamikori élsportoló focistából, azt csak itt, a deltában tapasztaltam meg. Fáradhatatlanul, jönni - menni akart a halak után. Barátja, a marosvásárhelyi Kornél, akit itt a Dunán ismert meg, hozzá hasonlóan elszánt horgász. Ő is szeretett volna egyet kuttyogtatni, így a következő alkalommal vele, az ő csónakjukkal eredtünk a harcsák nyomába. Ez a hajó egy kicsit magas volt a kuttyogtatáshoz, de azért beleért a kezem a vízbe. Szólt is a fa rendesen, csak a derekamnak volt kényelmetlen a dolog. A fárasztóbb pózt viszont feledtették a kapások a fogások, és még valami. Az örömöm, amit attól is éreztem, hogy láttam Kornél milyen boldog, hogy így horgászunk. Szerencsére az ő horgára is jött bajuszos, úgy hogy nagyon gömbölyűre sikeredtek a dolgok. Kornél ült a csónak elején és az evezővel segítette az optimális haladást. Az úszóm mellettünk billegett és elég gyakran tűnt el a víz alatt. Kornél pedig Lajos felszerelését használta, és ügyesen is bánt vele. Először csak egy harcsát úsztattunk a bilincsen, ám később azért még egy - kettőt mellé csatoltunk. Sajnos a nagy harcsák hallgattak, vagy a kisebbektől nem fértek a csalihoz. Mindenesetre nem tudtunk komoly példányt lépre csalni. Így is elégedettek voltunk. Jó hangulatban, melyet a frissen szövődő barátság is fokozott, kötöttünk ki a tanyahajónk farára.
 |
|
|
| Erre volt a legtöbb kapás | |
 |
|
|
| Elégedetten | |
 |
|
|
| Kornél gyakorol |
Fényképezkedtünk, megittunk egy hideg italt, élveztük a horgász szabadságunk minden pillanatát. Bárcsak most is ott lehetnék egy kicsit, alig jöttünk haza, máris hiányzik a Duna-delta. Nem csak a halak miatt, kedves ismeretségek is gyakran köttetnek ott a természetes környezetben, de erről majd legközelebb….
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
