|
Rapalákkal sötétben, felszínen
Tanácsok, trükkök, technikák
Jelentős alkalommal elemezhettem, vizsgálhattam már eddig is a wobblereket. Most nagyon jó szempontok kerülnek előtérbe, talán a legfogósabb lehetőségek következnek. A felszín közelben, a víztetőn, éjszaka eredményesen használható wobblereket ajánlhatom figyelmükbe.
Hogy miért ők leginkább a fogós wobblerek, arra egyértelmű bizonyítékot kaphatunk, ha egyes ragadozó halak életére gondolunk, ez a magyarázat lényege. A leső harcsa, a süllő, jellemzően éjszakai ragadozó, a táplálékuk nagy részét ekkor fogyasztják el. Ennek jelentős részét teljesen a víz felszínének közelében keresik és találják is meg, az alkonyattól virradatig tartó időszakban. Ez az öregebb, óvatosabb ragadozó őnökre is igaz, akkor hát mi kellhet még nekünk sporthorgászoknak?
 |
|
|
| Az éjszakai harcsák miatt fontos a megbízható orsó |
A válasz, néhány olyan wobbler, amely az ekkor megtalálható táplálékot megtévesztően utánozza, és természetesen az a felszerelés, amellyel ezeket felkínálhatjuk a felszín közelben táplálkozni akaró rablóhalaknak. Jómagam több mint huszonöt éve ismertem fel, hogy a finn mester, Lauri Rapala a víz tetején úszó, azaz floating Originál műcsali darabjával zseniálisat alkotott. Wobblerébe belefaragta azt a bizonyos veretést, vibrálást, táncot, amitől az nemcsak formájában, de mozgásában is kísértetiesen hasonlít a leggyakrabban fellelhető táplálék halacskákra. Amikor ez a wobblerünk folyóvízen a felszín alatt lassú tempóban is veret, megtévesztésig olyan, mint a gyakran mellette rajzó snecik. Ha lehet, még egy kicsit vonzóbb a ragadozók számára, mert egy cseppet rendhagyóbb, „betegesebb” azoknál. Sok helyen igyekeztem már kiemelni ezeket az összefüggéseket. Nem véletlenül, véleményem szerint ez a magyarázat a Rapala wobblerek eredményességére. Ezek mellett azonnal említeni kell azt a gazdagságságot, ami az alap típusok után, formákban, küllemekben, és színekben kialakult. És persze e mellett a napjainkig is állandóan fejlesztett minőséget, ami szintén a fogósságot szolgálja. Kialakultak a világszerte legismertebb modellek, családok, mint az Original, a Shad Rap, a Fat Rap, a Jointed-ek, azaz a két testből összekapcsoltak, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
 |
|
|
| A sárga árnyalatai ellenállhatatlanok a süllőknek |
Számomra ezek megismerésével indultak a csodák. Ráéreztem, hogy ezeket a fahalacskákat csak kiszolgálnom kell, önálló „beépített” mozgásuk van, csak jó helyen, jól kell alkalmaznom őket. Amikorra a felszín közelben tobzódó süllők harcsák kiismerték volna a gyakran alkalmazott darabokat, mindig jöttek a mozgásukban szintén kitűnő újdonságok, vagy a szín variációk. Ez utóbbi is - fél világ bizonyságát adhatja - nagyon fontos tényezővé vált az eredményesség szempontjából. Az éjszaka, a sötét vizekben is vannak nagyon fogós színezésű darabok, melyek régóta bizonyítják nem mindegy mikor, milyet használunk. A ragadozók ilyenkor előszeretettel támadják a sárgák akár narancsos, akár citromos árnyalatait, a zöldes tónusokat. Nagyon nehéz a helyzetem, a hosszú időszak mióta éjszaka wobblerezek rengeteg élményt, tapasztalatot adott a fentiek bizonyságául, most persze minden egyszerre tódul fel. Egyetlen példát azért felvillantok egy régi szeptemberi éjszakából… Brenka Pállal Mohács alatt. Már félig átpergettük az éjszakát. Akkoriban főként az „S”, vagyis a természetszerű színezés volt, az, amit használtunk. Halat éjfélig nem adott a rugany, unalmunkban a wobblereinket nézegettük. Pali elégedetlenül mutatta az első, akkor furcsának ható, „SFC” kivitelezésű, kilenc centis Rapaláját.
 |
|
|
| Egy-egy bevált éjszakai szín sok modellben kapható |
A vadonatúj műcsali nem tetszett neki, rám beszélte, cseréltünk. Ezután az agyondobált ruganyvégen, első dobásomra egy csaknem hat kilós fogas volt kíváncsi. Még most is a kezemben van a kemény, rádurrantós kapása. A barátom alig hitt a szemének. Mesélte is fűnek, fának, hogy milyen sárgával fogtam a szép süllőt. Sőt az éjszakai harcost követte a többi, hamarosan a sárgák árnyalatai lettek mindannyiunknál a favoritok. Nemcsak a süllők, a harcsák is gyakran elcsábultak tőle. Megfigyeltem, országszerte nagyjából egyformán jöttek a tapasztalatok, szinte minden vízen ugyan úgy. Ez tart napjainkig, és a narancsos színek mellett ma már a piros árnyalatok is bizonyítanak.
 |
|
|
| A testesebb, duci egyedeket főként a harcsák kedvelik |
A fenti színeket tehát éjszakára kell elővennünk és különösen ott fontos a kísérletezés, ahol gyakran pergetnek wobblerekkel. Ilyen vizeken szükséges a formák váltogatása is. Gyakran eredményes akár süllőre, akár harcsára a ducibb, testesebb wobbler, mert a mozgása különösen intenzív, messziről érzékelhető. Én azért éjszaka változatlanul szeretem a régi „SSR” típusokat is. A sorok írása előtti is adott kisebb süllőket, meg egy váratlan éjféli vendéget egy három kiló feletti balint. Már pedig az öreg balint nem könnyű becsapni, még sötétben sem. Hacsak nem olyan kitűnő wobblerekkel horgászik az ember, mint a Rapalák éjszakára, felszínre ajánlott modelljei.
 |
|
|
| Klasszikus éjszakai színek felszín közeli típusokon |
TAPASZTALATOK:
Még a fenti sorok terjedelme is kevés lenne a tapasztalatok felsorolására, de azt remélem írásom, ajánlásom egésze felhívja arra a figyelmet, hogy az egyik legeredményesebb wobblerezés Rapalákkal a felszíni, éjszakai. Inkább azt hangsúlyoznám, hogy a harmonikus pergető összeállításhoz elsősorban melyik típusokat ajánlanám.
AJÁNLOTT ESZKÖZÖK:
Horgászbot: Eurohold Grapho Devil Spin 75, pergetőbot.
Orsó: Shimano Technium 4000 FA pergetőorsó
Zsinór: RTM Multi Power fonott (20-25 mm-es átmérőkben)
Wobblerek: Rapala wobblerek felszíni típusai - Original, Jointed, Shallow Shad Rap, Shallow Fat Rap, X-Rap, Dives-to (DT03), Skitter Pop
Éjszakai wobbler színek: SFC, GFR, FT, HT, HS, HH, CLN, BHO, BCF…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
