Mint ezt már sokan tudják, minden bejegyzés kizárólag az oldal adminisztrátorainak jóváhagyása után jelenhet meg. Ha a bejelentés tartalma vagy képanyaga nem felel meg a Haldorádó szabályzatnak, nem jelenhet meg a nyilvánosság előtt. Amikor János feltöltötte rekordfogását, munkatársaim izgatottan hívtak és kérdezték: „láttad, mekkora harcsát fogtak, létezik ez, nem egy tréfáskedvű horgásszal van ismét dolgunk?”. Nos, a jóváhagyás előtt több e-mail-váltás történt, amely során újabb képeket kértem a bejelentőtől. János mindvégig nagyon készséges és segítőkész volt. A fotók mellett rendelkezésünkre bocsátott videó felvételeket is, illetve tájékoztatatott arról is, hogy több mint 50 tanú volt jelen a hal kifogása, majd később a mérlegelés és hitelesítés során. Miután a szerencsés horgász minden kételyünket eloszlatta, engedélyeztük a fogás megjelenését. Mivel Magyarország második (igazoltan!) legnagyobb, természetes vízből kifogott haláról van szó, bizonyára sokan kíváncsiak a fogás körülményeire. Ebből az írásból mindenre fény derül!

Mióta horgászol?

A horgászat szeretete gyermekkoromra nyúlik vissza, amikor is nagyapámat, Schlotter Andrást horgászni láttam. 14 éves koromtól horgászom, de rendszeresen, igazi megszállottként 2005 őszétől.

Mi a kedvenc horgászmódszered?

A pergetés az, amit igazán szeretek. Ezt néhai Szűcs László barátom szerettette meg velem. Szűcséknek itt helyben (Balatonbogláron) horgászüzletük van, ahol a felszereléseimet vásárolom.

Hol szoktál horgászni?

Kedvenc horgászhelyem a Balaton, de néha kisebb horgásztavakra is eljárok. Nem utasítom vissza a baráti meghívásokat.

Mi volt eddigi legnagyobb halad?

Saját rekordom egy 6,5 kg-os csuka volt, amit az Irmapusztai-tavon fogtam. A Balatonból kifogott eddigi legnagyobb halam egy 4,5 kilós csuka volt.

Mi történt azon az emlékezetes szeptemberi napon, amikor a nagy harcsa horogra akadt?

2007. szeptember 19-én délután napos, de kissé szeles időben lementem a balatonboglári kikötőbe süllőzni. A spicc végén kapásra várva, kisebb halak ugrálására figyeltem fel. Ebből arra következtettem, hogy egy ragadozó hal (talán csuka vagy balin) van a közelben. Az egyik süllőző botomat, ami egyben pergető bot is, átszereltem drótelőkés villantóra, és elkezdtem dobálni. A harmadik dobásra elnehezedett a bot, de furcsa volt, hogy ez nem a balinra és a csukára jellemző rávágás volt. Pár perc múlva egy harcsának a farokrésze emelkedett ki a vízből!!!

Az egyre erősödő hullámzás (amely a part felé sodorta a halat) is segítette a fárasztást

Amikor megakasztottad a halat, hogy nem húzta le az összes zsinórod?

Villantóm a harcsa farokvégétől kb. 70-80 cm-re akadt meg, felülről, és ráadásul mindössze 1 horog akadt a bőrébe. Úgy gondolom, ezt szinte észre sem vette. Nem fájt neki, ezért nem szakított azonnal… Az első felbukkanása után többen 20-30 kiló körülinek saccolták. Amikor azonban először a partközelbe került, gyorsan nőtt a mérete, de a legbátrabb saccolók is csupán 50-60 kilósra taksálták.

Nem voltak kritikus pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy nincs tovább?

A fárasztás második órájában a harcsa egyszer csak a Balaton közepe felé vette az irányt, és megállíthatatlanul haladt előre! Ekkor úgy éreztem, nincs esélyem, ennyi volt. De meglepő módon, miután kb. 40-50 méter zsinórt lehúzott az orsó dobjáról, lefeküdt a mederfenékre. 20-30 percig pihent itt. Nagyon nehéz volt türelmesnek maradni és nem kis önuralom kellett, hogy ne szakítsam el zsinórt. Türelmem és kitartásom azonban elnyerte jutalmát, és a fárasztás hirtelen új fordulatot vett. A hal a vízfelszín közelébe emelkedett, és nem is nagyon akart lemerülni, majd az É-i hullámzás segítségével ismét partközelbe került. Akkor mondtam Hermann Imre és Rudolf Gyula barátomnak, hogy ha most nem vesszük ki, akkor soha!

Segített valaki a fárasztásban? Hogy bírtad egyedül?

A 2 órás fárasztást egyedül csináltam végig, a botot egyetlen pillanatra sem adtam ki a kezemből. Mindez nem kis szellemi és fizikai igénybevétellel járt, amely másnap tudatosult bennem, hiszen fájt minden porcikám.

Hogy volt türelmed, majd 2 óráig fárasztani a harcsát?

Az a sok-sok ember, aki szemtanúja volt a fárasztásnak, folyamatosan szóval tartott és rengeteg tanáccsal láttak el. Így viszonylag gyorsan elrepült a két óra. No meg az izgalom, hogy életem első harcsáját fárasztom, leírhatatlan élmény volt! A történethez hozzátartozik, hogy fárasztás közben egy cigivel kínáltak meg. Egy gondolat jutott az eszembe: mi lesz, ha a parázs elégeti a damilt? Mivel a szél egyre erősödött, még rágyújtani sem mertem. A nejem lejött a partra, kérdezte: „mi van apa?”. Közöltem vele, hogy „harcsát fogtam!”, mire ő kinevetett. Ezután azt kérdeztem tőle, „drágám szerinted minek áll itt ez a sok ember, miközben nekem van csak pecabot a kezemben…?”

Amikor már a partközelben volt az óriás

Hogyan tudtátok végül partra emelni, hány ember kellett hozzá?

A halat többször is partközelbe sikerült húznom, de sehogyan sem tudtuk a vízből kivenni. Mivel nem a szájába akadt a villantóm horga, nem tudtam a fejét kiemelni a vízből. A fárasztás utolsó stádiumában, amikor már szinte karnyújtásnyira volt tőlünk, akkor is tanácstalanok voltunk, miként vegyük ki. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy akkora merítőháló nincs, amelybe beleférne. A fejéhez nem lehetetett kézzel hozzáférni, mert az mindvégig víz alatt maradt, a farkánál fogva megint csak nem lehetett volna kihúzni. Egyedüli megoldásként a vágóhorog maradt. De még így sem volt olyan egyszerű!

Honnan volt vágóhorgod?

A vágóhorgot úgy sikerült beszerezni, hogy egy 3 másodperces telefont engedtem el Imi barátomnak, amiben eléggé lényegre törő voltam: „… azonnal vágóhorgot a kikötőbe, siessetek, ez komoly!”. A másik szerszámot az egyik ott segítő horgász hozta. Imi addig kerülgette a partközelbe húzott, látszólag teljesen kifáradt harcsát, amíg a vágóhorgot bele nem mélyítette. Nos, az igazi meglepetés csak ezután következetett! Szerencsére megkapaszkodott barátom a parti kövezésben, különben nem túlzás, de berántotta volna a harcsa!!! Meglepetésként ért minket a hal (utolsó) agresszív védekezése, de azért Imi sem hagyta magát, és kitartóan küzdött a nagy harcsával. Az egyik gyorsan reagáló horgásztársunk, Horváth Márk ugrott le a másik vágóhoroggal, és végül ketten húzták a kövekre, majd a parti sétányra. Szenzációsak voltak, köszönöm nekik, nélkülük nem lett volna meg!!!

Segítőmet, Imit is meglepte a harcsa utolsó, rendkívül vehemens védekezése. Ha nem kapaszkodott volna meg a parti kövezésben, bizony vízbe rántotta volna!

Mi történt a hallal ezután?

A parton Imivel ketten próbáltuk a mások által 50-60 kilósra tippelt harcsát elvonszolni. Hát, nehezen ment, ekkor már gyanús volt a súlya. Amikor hazavittük ezt a gyönyörű példányt, telefonáltam kollégámnak, Bíró Györgynek, aki már találkozott óriás harcsával. Amikor meglátta a halat, azonnali hiteles mérést javasolt.

Parton az óriás!

Hol és milyen módon történt mérlegelés?

Mérés Balatonbogláron, a Balatonboglári Zöldség - Gyümölcs Lerakatnál történt, itt 9 személy volt jelen. A mérés egy hitelesített mázsán történt. Alig akartunk hinni a szemünknek, amikor a maximum fél mázsásnak saccolt hal 103 kilót nyomott a mérlegen!!! A mérést többször visszaellenőriztük és megismételtük. Mindezt a Balatonboglár és Vidéke Horgászegyesület elnöke, Doszlop Ferenc hitelesítette. Segítségével töltöttük ki a rekordhal bejelentőlapot, amit a MOHOSZ-hoz továbbított.

A fogás majd két hónapja történt, miért csak most osztottad meg velünk a szenzációs fogás hírét?

Mivel soha nem fogtam rekordlistás halat, nem ismertem a bejelentés folyamatát. Azt hittem, hogy a MOHOSZ-tól kapok egy hivatalos értesítőt, hogy elfogadták bejelentésemet. De barátaim a közelmúltban felvilágosítottak, hogy erre hiába várok, mert legjobb esetben is a beérkezéstől számított 3-4 hónapon belül a Magyar Horgász rekordlistáján láthatom viszont bejelentésemet, ha elfogadták. Remélem, hogy nem járok úgy, mint a legtöbb rekorder, hogy a hal vagy az én fejem lemarad majd képről... Nos, csupán ennyi volt az oka annak, hogy eddig nem vertem nagydobra mindezt. Illetve nem vagyok az a dicsekvős, szenzációhajhász ember sem. Nyilván rendkívül büszke vagyok életem első harcsájára, amely – mint később kiderült – minden idők második legnagyobb hala, amely Magyarországon (igazoltan!) kifogásra került. (A listavezető a 2004-ben Adácson kifogott 112 kilós harcsa, amelyet szintén villantóval kívülről akasztva fogtak, - a szerkesztő) Mindezek ellenére nem tervezek harcsázásról tudományos könyvet kiadni, sőt még horgászfilmet sem fogok a kapitális harcsák fogásának mesterfogásáról készíteni… :) Ez egy hihetetlenül nagy szerencse volt, amely felér egy lottó ötös találattal!

A nem kifejezetten óriás harcsához való felszerelés minden eleme (!), meglepően jól bírta a rendkívüli igénybevételt

Az rendben van, hogy szerencséd volt a hal megakasztásánál, de az már mindenképpen a Te ügyességedet és kitartásodat dicséri, hogy végül ki is tudtad fárasztani a nem hétköznapi halat. Ehhez pedig tiszta szívből gratulálok! Hidd el, nem sokan lettek volna erre képesek. Főleg, hogy felszerelésed sem éppen ilyen nagy halra volt hangolva. Tényleg, milyen horgászeszközzel sikerült megfognod a mázsán felüli harcsát?

A bot egy Cormoran COR TEC 270 cm hosszú (2 részes) 20-60 gramm dobósúlyú pergető bot volt. Számomra is hihetetlen, hogy mit kibírt! Az orsó egy SPRO Super LCS 250-es nyeletőfékes orsó volt, aminek fékrendszere mindvégig tökéletesen működött, szükség is volt rá! Talán a legmegdöbbentőbb és leghihetetlenebb, hogy mindössze 0,25 mm átmérőjű, 8,5 kg szakítószilárdságú CARP EXPERT monofil damillal sikerült kifárasztanom. A villantóm KINGDOM Queen volt. A szerelék minden eleme maximálisan le lett tesztelve és bizonyította, hogy mire képes. Még ma sem értem, hogy miként bírta mindegyik ezt az irtózatos igénybevételt?!

Mit szóltak barátaid, ismerőseid, amikor megtudták a nagy harcsád hírét?

A kislányom születése óta nem kaptam annyi gratulációt, mint most. Bár a legtöbben el sem hitték. A hozzám legközelebb álló ezzel kapcsolatos élmény az volt, amikor a 3 éves kislányom közölte velem – miután meglátta a nagy harcsát –, hogy „ez nem is halacska”! A harcsa után, ha hazaviszem a fogásom, azt kérdezi: „olyan, mint a múltkori, apa?”. Kislányom, Anna, még nem érti a fogásom jelentőségét, de hogy is értené, hiszen még én is alig fogtam fel!

Magyarországon (igazoltan!) minden idők második legnagyobb, horgász által kifogott hala Jancsek János 103 kilós harcsája!!!

Köszönöm az őszinte beszélgetést és köszönöm, hogy megosztottad a Haldorádó népes olvasótáborával mindezt. Jó tett helyébe azonban jót ne várj! Lesz most néhány napod, amikor megpróbálják az életedet megkeseríteni. Egy nagy harcsa kifogása minden horgász titkos vágya. A legtöbb horgászt egyszerűen irritálja mások fogása, ezért annak minden apró részletébe megpróbál belekötni. Ennek leszel most te is áldozata. A legtöbben azért fognak támadni, mert hazavitted a halat. De megnyugtatlak, ha nem vitted volna haza, akkor meg azért kezdtek volna ki… Amiért kapsz még „pofont” bőven, hogy beismerted: kívülről akadt a horog a harcsába, teljesen mindegy, hogy ez véletlenül történt.

Köszönöm, hogy felkészítesz mindenre, de rendszeresen látogatom a Haldorádót… :) Azt is látom, hogy mekkora felzúdulást okoznak Lukácsi Béla harcsás írásai, és jót mosolygom mindazon, ahogy úton-útfélen megpróbálnak belekötni azok, akik még csak képen láttak ilyen gyönyörű harcsákat. Amíg nem fogtam meg életem halát, én is mindig epekedve néztem ezeket a fogásokat. Köszönöm a lehetőséget, amelyet a Haldorádó Horgászportál biztosított számomra, hogy bemutathattam fogásomat. Egy dolgot kívánok mindazoknak, akik esetleg irigylik tőlem mindezt: akadjon mielőbb az ő horgukra is egy hasonló méretű harcsa!