|
Télen a jégen
Így horgászunk mi a léken
A lékhorgászat számomra sokáig tabu volt. Mai napig bizalmatlanul megyek rá a jégre. Félreértés ne essék, nem akarok eltántorítani senki! Sőt! Menjünk, de lehetőleg ne egyedül. Ha esetleg gond van, lesz aki segít, vagy segítséget hív.
Barátom, L. D. hívott nemrég: - Gyere le, Velencére. Lehet apró bodorkákat fogni a jég alól. - szólt az invitálás. Beleegyeztem, mivel már jó pár napja fagypont alatt volt a napi hőmérséklet, úgy gondoltam nem lehet baj. A lékhorgászathoz minimális felszerelés kell. Nagyon rövid bot (a mi esetünkben feederbot spicce), apró úszó, vékony damil, nagyon kevés etetőanyag. Fontos, hogy a felszerelés mellett megfelelő védőeszközöket vigyünk magunkkal (szánkó, hosszú bot, kötél, meleg ruha, védőital).
Helyválasztás, kialakítás:
Az apróhalak horgászatára ideális hely a nád töve. Mi is ezt a részt szemeltük ki magunknak. Sokan azért vágnak itt lékeket, mert rablóhalat keresnek. A rablóhalak is azért tartózkodnak ezen a szakaszon előszeretettel, mert itt vannak a bodorkák, kis karika keszegek és dévérkeszegek.
Szerencsénk volt, mert az egyik helyen már valaki próbálkozott, nem is rég. Így ezt a léket nekünk csak „fel kellet újítani”. Ez a legegyszerűbb, és leggyorsabb módszer hogy a vízhez férjünk. A fűrésszel csak megigazítottuk a lék szélét, s máris lehetett horgászni.
A horgászat elején még bátran nyúltunk a vízbe. Ilyenkor még nem fázik az ember, később kétszer is meggondoltuk ezt a műveletet. Horgászatunkkor mínusz 5 fok volt, ebben az időben 10-12 percenként jégmentesíteni kell a léket.
Egy másik gyors és hatékony lékkészítési módszert szeretnék megmutatni. Kényelmes, gyors, és ami nem elhanyagolható, hogy halk. Bár sokan ezt nem veszik számításba, valószínűleg rosszul teszik. A kiválasztott helyen eltakarítjuk a havat.
Hosszú nagy átmérőjű fúrószárral támadunk a jég ellen. Könnyen szalad benne. Ilyenkor mindig tudjuk ellenőrizni, hogy milyen vastag jégen állunk. 10-12 cm már teljesen biztonságosnak mondható.
Három-négy lyukat készítünk. Tulajdonképpen ezek lesznek a sarokpontok.
Egyszerű fafűrésszel átvágjuk a furatok közötti jeget. És már kész is a tökéletes lék. Kezdődhet a horgászat.
Etetés, csalik:
A kezemben az alapozásra szánt etetőanyag teljes mennyisége. Igen, ilyen kevés is elég. Aztán, majd amikor már megjelentek a bodorkák, ismét lehet ráejteni egy-egy pici gombócot. Ilyenkor az erősen túlaromásított etetőanyag működik a legjobban, ugyanis ez terjed a hideg vízben gyorsan.
Télen is fontos a fehérjedús csalogató anyag, jelen esetben csonti. Csak pár szemet szórok a vízbe, nehogy az apróságokat túletessem. Ahogy a kukac a vízbe ér mozdulatlanná válik, nem kell félnünk attól, hogy szétmásznak.
Tökéletesen koncentrált etetés, a lékből pontosan az etetést tudjuk meghorgászni. Ez csak akkor lehet másképp, ha van víz alatti áramlás. Nekünk szerencsére nem volt. Az etetőanyagnál a sötét színválasztás nem véletlen, apróhalazásnál mindenképp előny ugyanúgy, mint a kristálytiszta vízben. Bátrabban táplálkoznak rajta a kishalak.
A csalinak szánt nyüveket érdemes melegben tartani. Legalább, ha a horoggal a mélybe engedjük, akkor picit mozogva felkeltik a halak érdeklődését. Én ezt egyszerűen úgy csináltam, hogy a boltban kapott visszazárható zacskóval zsebre vágtam.
„Apró halnak apró csali” tartja a mondás. A pinki tökéletes, de mellette mi még megpróbáltuk a félbevágott csonti. Ugyanis az egész csonti a nagyon apró bodriknak túl nagy csalinak tűnt. Csak böködték a csalit, megfogni nem sikerült őket.
A felszerelés:
Mindenképp apró érzékeny úszót használjunk. Ez egy olyan típus, amelynél a rögzítő kapocs be van építve az szárába. Így a felszerelése a zsinórra másodpercek alatt megvalósítható. Horgászat közben bármikor cserélhető. A csúszóra szerelt úszót felül cérnaütközővel rögzítjük.
Érzékeny úszóhoz érzékeny súlyozás dukál. A főólmozás egybehúzva a zsinóron, alatta 20 cm-re az egy szem jelzőólom. Így már akkor jelez az úszó, ha egy hal elúszik mellette.
Hidegben, fagyos kézzel nagyon nehéz horgot kötni. Nekünk már az előkecsere is akadályokba ütközött. De az előketábláról levenni. majd felhurkolni még mindig egyszerűbb és gyorsabb, mint megkötni.
A pontos ereszték beállításához a horogra csíptetett „ólombékát” használtunk. Csak arra kell vigyáznunk, hogy ha túl nagy méretűt válasszunk, az bele süllyedhet az iszapba. Így már nem a pontos vízmélységet kapjuk eredményül.
Már csak egy dolgunk van: várni. Lassabban terjed az aroma, lassabban mozognak a halak. Összességében még több idő kell, hogy kapásunk legyen. Érdekes, hogy azok viszont erőteljesen jelentkeztek. Amelyik apróság határozottan húzta az úszót azt sikerült megfogni.
Ekkora és nem nagyobb, ezért jöttünk. Télen a legkisebb halnak is örülni kell. Sokan ezt a méretet csukázni használják. Mi azonban kifogás után egyből visszaengedtük. Nincs kecmec, fagyban nem lehet szákban, vödörben összegyűjteni őket. Még a fotózáshoz sem. Nem élnék túl.
Már a tizedik halacskát fogtam, amikor barátom szólt: - Menjünk, keressünk valami helyet ahol kiolvaszthatjuk végtagjainkat. Elég volt a fagyoskodásból. Majd lejövünk a jövő héten is…
Tipp: Alapszabály az elhagyott lék megjelölése! Súlyos baleseteket kerülhetünk el egy egyszerű faágakból, nádból készített jelzéssel.
Érdekesség: A neoprén kesztyű igazából akkor működik tökéletesen, ha a vizes kézre húzzuk fel!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
