A korábbi években nem volt jellemző a cégre az, hogy alacsony árpontú, minőségi cuccokkal keresse a vevők kegyeit. Azzal, hogy a „belépő” kategóriát is bevállalta, elérheti, hogy valóra váljon az általam gyártott szlogen: „Legyen mindenkinek egy Shimanója!” Az Alivio család tagjai ugyanis pénztárca-barátok. Kíváncsian vártam, hogy e mellé a barátság mellé mit kaphatunk a pénzünkért. Egy törékeny, gyenge botot, széthulló, letapadó fékű orsóval? Megnyugtathatok mindenkit, erről szó sincs. Hogy mire képes, egy ilyen „vásárlóbarát” összeállítás? Erre igyekszem választ találni.

Rendhagyó módon egy bolognai botra esett a választásom a kipróbálásra szánt szettek között. Eredeti célom az volt, hogy színesítsem a tesztek sorát, és minél több módszerhez tudjak megfelelő felszerelést ajánlani. Terveim szerint egy kis folyócska torkolatát vagy egy közeli csatorna lakóit szerettem volna felkérni egy kis együttműködésre, ám a szokásos, már megszokott „tesztidőjárás” közbeszólt. Az egész héten tartó szakadó eső a környező vízfolyásokat tönkretette, már horgászati szempontból. Zavaros, megáradt víz surrant minden mederben. A halfogási esélyek a nullához közelítettek, ezért bolognai bot ide, bolognai bot oda, állóvízen kellett próbára tennem. A későbbiek során nem bántam meg a döntésem, mert az a terhelés, amit a peca során kapott, felért egy egynapos folyóvízi úsztatással. De ne is szaporítsam tovább a „bötűket”, vegyük szemügyre közelebbről ezt az összeállítást!

Az egyik főszereplő

Gyártó		SHIMANO
típus		Alivio TE GT3-500AX
Teljes hossz cm		500
Szállítási hossz cm		130
Bot tömege g (mért!)		340
Gyűrűk száma		6
Gyűrűk típusa		SIC
Tagok száma		6
Illesztések		teleszkópos
Dobósúly g		8-15 g
Ideális zsinórméret mm		0,14-16

A botot a csomagból kibontva egyszerű, nylon tasakba bújtatva találtam. Véleményem szerint a legolcsóbb árfekvésű termék is megérdemelne egy egyszerű vászontasakot, már csak a környezetünk megóvása érdekében is. Ez a műanyag tasak ugyanis sajnos sok esetben nem pont a megfelelő helyre kerül. Bizonyára költségkímélő oldaláról is meg lehet közelíteni a kérdést, mégis ezt a csomagolást fel kell rónom a Shimanónak... (Hátha olvassák japánban is. :-))

A bot gyűrűzését védő sapka azonban már javít a kezdeti megítélésen. Passzentos, könnyen levehető, illetve felhelyezhető, a célját maximálisan ellátó gyűrűvédő sapka jár a bothoz.

Cipzáras-tépőzáras

A bot 5 méter hosszú, ami a bolognai botok között nem mondható hosszúnak. Valójában a meghorgászandó hely adta mélység az, ami meghatározza a bot hosszát. Mivel ez változatos lehet egy-egy folyószakaszon, mindenki a saját adottságaihoz mérten döntsön a bot hosszának tekintetében. Csatornákon, kisebb vízfolyásokon, 2-3 méteres mélységgel bíró szakaszokon tökéletesen elegendő lehet egy 5-ös bolognai bot. Hogy állóvizeken is lehetünk vele eredményesek, az nem kérdés. A bot gyűrűzése egyszerű, a spiccre felhelyezett plusz gyűrű egy műanyag csövecskére van erősítve. (A komolyabb botoknál ezt egy bot anyagával megegyező karbon csövecskére szokták bandázsolni.) Ha az árfekvését nézem a botnak, akkor ezen könnyen túlléphetek. Elvégre ez a műanyag cső is kellően megszorul a boton, és stabilan rögzíti a gyűrűt. A boton 6 gyűrű található, amelyeknek helye adott. Minden tag végére kerül egy. A cérnából készített kötés esztétikus, egyedül a lakkozást nagyzolták el kicsit. Néhány helyen a kevesebb is elég lett volna.

A hosszú botok legsérülékenyebb darabja

A gyűrűknél meg kell még említenem azt is, hogy minden hosszú, gyűrűs botnak az Achilles-sarka a gyűrűzés. Ez a bot legsérülékenyebb része. Könnyen elhajolnak, ha nem vigyázunk rájuk, és a sorozatos visszahajlítgatások során egyszer csak elpattanhatnak. Természetesen nem egy orvosolhatatlan sérülésről beszélek, de jobb kellő odafigyeléssel közelíteni a gyűrűkhöz. A bot a maga 5 méteres hosszával elfogadható tömegű, ha hosszabb lenne 2 méterrel, már mást kellene mondanom. Az orsótartó az ilyen botoknál elfogadott, úgynevezett „békazáras” darab. A bothoz társul szegődött kis 3000-es Alivio orsót masszívan tartja, nem enged neki semmilyen kilengést. Fegyelmezett párosról van szó, kérem!

Az ilyen botokon megszokott orsótartó

A nyéltag kellően hosszú ahhoz, hogy kényelmesen be tudjam támasztani, az orsóval együtt az egyensúly is elfogadható.

Betámasztva

Nézzük meg most az orsót is kicsit közelebbről! Az Alivio modell nem túl régen került az üzletek polcaira. A Shimano nem titkolt célja az volt, hogy már a „belépő” kategóriában is letegye névjegyét. Jó minőség, elfogadható áron. Orsó tekintetében a Shimanónak nem illik melléfogni, ezért kíváncsian vártam, milyen benyomásaim lesznek az orsóról. Először nézzük a külcsínt. Végre egy „mozdonyfekete”, matt színű modell, egy kis hozzá illő fémesen csillogó „rátéttel”.

Matt fekete, kevés csicsával

Gyártó		SHIMANO
Típus		Alivio 3000SRB
Tömeg g (mért)		280
Áttétel		5,2 : 1
Méret		30
Csapágy		1 golyóscsapágy + 1 tűgörgős csapágy
Dob		Dúralumínium
Dobemelés		Variospeed dobemelő rendszer
Visszaforgás gátlás		azonnali visszaforgásgátló
Fékrendszer		hátsó fék
Zsinór behúzás cm		74
Zsinór kapacitás mm / m		0,16 / 170
Orsóház anyaga		XT7 grafit

Egyszerű, nem hivalkodó, mégis egyszerűségéből fakadóan szép kis orsónak találom. Az orsót 2 csapággyal vértezte fel a Shimano, ami nem gond, ha ezek jó minőségűek, és a megfelelő helyen vannak. Ismerve a cég orsóit, nincs kétségem efelől. A zsinórkapacitása 16-os damilból 170 méter, tömege 280 g, áttétele 5,2 : 1. Egy tekerésre 74 cm-t tud becsévélni a kis kurbli. A feltekercselt zsinórt szépen rakta, a dobon kialakult zsinórprofilban nem találtam kivetnivalót. Hogy a fékje mennyire megbízható, az majd kiderül. Egyetlen említésre méltó hiányosságát fedeztem fel, mégpedig azt, hogy csupán egyetlen dobot kapunk hozzá. Nincsen pótdob. Itt is értem a „spórolás” okát, de véleményem szerint egy pótdob nem dobott volna sokat az áron. (Vagy csak elkényeztettek eddig a 2-3 pótdobbal rendelkező modellek?)

Csapágyból kettő, dobból egy jár az orsóhoz

Mint említettem, a folyók partjáról – időjárási igazolással – kedvenc teszttavamra szorultam. Ha már így alakult, hozzuk ki a szettből, amit lehet! Egy korábban már bemutatott szerelékkel használtam a botot. Ezzel a szerelékkel bolognai bottal a part közelében, és akár viharos szélben is stabilan tudunk horgászni. A szerelék lelke egy test nélküli waggler úszó, esetemben 3 grammos szabad terhelhetőséggel. Az orsóra süllyedő zsinórt csévéltem, és az úszót egy fix csatlakozóba erősítettem. Az ólmozást 5 db nagyméretű sörétből – ezeket egybehúztam – és egy, a forgó fölé tett No 6 méretű jelzővel alakítottam ki. Az előke hosszát 30 centire szabtam, erre egy 10-es méretű öblös, klasszikus pontyozó horgot kötöttem. A csalit, ami 2 szem kemény főtt kukorica (Timár Mix Seed) volt, egy szilikon „csonk” segítségével a horog öblébe húztam. A horgászat rendkívül egyszerű. Nem kell 30-40 méterre dobni, elegendő csupán 10-15 méterre belendíteni a szereléket, majd a spiccel a zsinórt a víz felszíne alá rántani. A bot végét érdemes erősebb szél esetén a víz alatt tartani, így feszes, gyors kontaktust tudunk tartani az úszóval, és a szél ereje sem fogja elhúzni a csalinkat az etetésről. Mivel egy kimondottan olcsó árfekvésű szettet próbáltam, magát a pecát is igyekeztem „economy” üzemmódban megvalósítani. Etetésként is mindössze fél zacskó mézes Timár Seed főtt kukoricát szórtam az úszó köré.

Az etetést sem cifráztam

A távolság és a nehezebb tengeriszemek miatt nem volt szükség csúzlira, egyszerűen kézzel szórtam be a csalogatásnak szánt eleséget. A szereléket belendítettem, a zsinórt elsüllyesztettem, és már csak a jelentkezők érkezését kellett várnom. A távolból szokás szerint viharfelhők közelítettek, és az ég zengése is előre jósolta, könnyen futás lehet a tesztelés vége. (Szerintem ez nálam már nem üldözési mánia, hanem tény. Ha kiülök egy új szereléket kipróbálni, tuti a vihar, földrengés, cunami. Még jó, hogy viharkár ellen is van biztosításom… Igaz, a botba csapó villám nem vicces.)

Fél szememmel az eget, másikkal az úszót kémleltem. A viharfelhőket igen, az úszómat azonban nem láttam. A bevágást követően következett az igazi erőpróba a felszerelés számára. A fék azon nyomban vad zenebonába kezdett, és a bot is nyélig hajlott a megugró hal alatt. Elég erős szereléket készítettem, ezért nem kellett finomkodnom. Tőlem szokatlanul, igen erőszakosan fárasztottam a menekülő jószágot. (Na ja, a villámok egyre közelebb csapkodtak.) A bot bizony a végletekig volt terhelve, és a kis orsó is megkapta a magáét. A fotókon jól látszik, hogy a nyélből hajlás nem csak amolyan hangzatos szlogen.

Az első kirohanás

Alaposan megterhelve, néha nyélből hajolva...

A hosszú bot előnyeit kihasználva könnyedén tudtam fordítani, irányítani a halat. A burványokból ítélve testesebb példánnyal akadtam össze. Az orsó fékje szépen muzsikált, de ideje volt szigorítani a futásán. A felszerelés remekül állta a megpróbáltatásokat, ekkora terhelést is szépen levezényelt. A bottal sikerült egyre közelebb húznom a fáradó halat, majd végül, a hosszú nyelű merítő előnyeit kihasználva megmeríthettem a lelkes tesztelőt. Egy szép, közel 5 kg-os tükrös pihegett a merítőben.

A hosszú nyelű merítő hasznomra vált

Nem kimondottan ő a célcsoport, de elbírt vele

Pár fotót tudtunk csak készíteni, mielőtt leszakadt az ég. Igazi nyári zápor zúdult a nyakamba. Peti barátommal az ernyő alá húzódva vártuk, hogy csendesedjen az égi áldás. Amíg jobb sorsunkra vártunk, én összegeztem a tapasztaltakat.

Leszakadt az ég, de legalább van idő elmélkedni

Ezzel a szettel azok járnak jól, akik nem szeretnének súlyos ezreket költeni az első bolognai botjukra. Az orsó minden tekintetben méltó a nevéhez, árához mérten egy megbízható, strapabíró darabot kapunk a pénzünkért. A bot – a hossza miatt – kompromisszumok mellett megállja a helyét. Aki a Dunán 4-5 méteres vízen szeretne úsztatni, nyilván hosszabb pálcát keressen, de aki csak ízlelgetni szeretné a bolózást, a megfelelő terepen, (csatornák, kisebb folyók) könnyen kaphat ízelítőt a módszerből. A bemutatott „waggleres” módszerrel pedig bárki kipróbálhatja, hogy mire is képes ez a bot, ha a szükség úgy hozza. A partközelben is érdemes néha próbát tennünk. A szép halak nem feltétlen vannak tőlünk 200 méterre.

Hasonlókat kívánok!